Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Jakab Sándor: Korszerű csatornázási alapelvek

328 Jakab Sándor A befogadó távolsága főleg a — közvetlen rákötésekkel nem hasznosítható — meddő szakaszok kiépítésében játszik szerepet. Rendszerint a legmélyebb, legnagyobb belméretű főgyűjtők ezek, amelyek ezért a hálózat legköltségesebb részei is. A gravitációs üzemi mód és a hálózati összefüggés miatt a beruházás kezdeti megvalósítási szakaszában kell ezeket megépíteni és ez a ráfordítás hatékonyságát erősen csökkenti. A hálózati összefüggés következménye, hogy minden egyes szakasza csak akkor üzemképes, ha az azt megelőző szakasz is az. Tehát a csatornahálózat építése kiragadott szakaszokkal nem hajtható végre, hanem csak módszeresen, a befogadótól közelítve a település felé. Kapcsolat a befogadóval A csatornahálózatok sajátos jellemzői közül is kiemelkedik a befogadó és a csatorna kölcsönhatása. A befogadó vízhozama, vízjárása határozza meg, hogy milyen lehet a hálózat rendszere (egyesített vagy elválasztó).. Egyesített rendszer esetén még azt is, hogy milyen lehet a tömény szennyvíznek a csapadékkal való hígítása. Ami az egyesített rendszerű csatornák befogadóra gyakorolt hatását illeti, erről a 4. fejezetben részletes tájékoztatást adunk. Költségek Végül, de nem utolsó sorban szólnunk kell arról a sajátos helyzetről, amely a csatornatervezés alapelveire, mint minden műszaki gazdasági tevékenységre a legjelentősebb hatással van. A csatornaépítés — és ez sajnos nem eléggé köztudomású — a legköltségesebb közmű-fajta. Ennek oka elsősorban a mélyépítési jelleg. A hazai rossz talajok (homok, homokos iszap stb.) a magas és gyakran agresszív talajvíz, az építési mód egyelőre — sajnos — nem eléggé iparszerű jellege és az ennek következtében szükséges, de nem hatékony, élőmunka ráfordítás magas hányada okozzák a költségek viszonylagos nagyságát. Különböző árpolitikai megfontolások az építés egyes munkanemei között az arányokat erősen eltorzítják, ami a csatornaépítés teljes költsége szempontjából talán nem jelentős, de annál fontosabb az építés lehetséges változatainak gazdasági összehasonlítása szempontjából. Ilyenek pl. a munkagödör víztelenítésének túlzott árai, a nem vízzáró bordafal készítésének indokolatlanul magas (180—200 Ft/m

2) költségei. Ezek a tényezők végeredményben helytelen irányba terelik a tervezést, de a kivitelezést is. A csatornák építési költségeit az átmérők, az építési mélység, a munkagödör állapota (száraz-vizes) szerint az 5. ábrán tüntettük fel. Az egységárakat az érvényes ОТ normák alapján képeztük. Az 1968. évi árváltozások miatt és (a normák 1966-os árszintűek) a múlt évi tervezések tapasztalatait is figyelembe véve, a közölt költségek kb. 20—40%-kal magasabbak, a helyi viszonyoktól függően. A költségek olyan széles határok között (650—20 000 Ft/fm) változhatnak, hogy célszerű ábrázolásuk is logaritmikus léptéket kíván. Jól megfigyelhető, hogy a száraz ill. vizes talajban történő építkezés költségei között milyen jelentős a különbség. Különösen érvényes ez a kisebb belméretű (0 20—60 cm) ún. előregyártott csőcsatornákra. Itt érkezünk el a csatornaépítési költségek egy nagyon érdekes tulajdonsá-