Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Nagy László: A partállékonyság néhány hidraulikai kérdése

26 Nagy László E szempont figyelembevétele különösen új partkialakítások tervezésekor lényeges, amikor a rézsű hajlásszögének módosításával sok ezer m

3 kotrási, vagy építési munkát takaríthatunk meg, illetőleg a várható kritikus hatások szem előtt tartásával elkerülhetjük a partromlásokat és az ezek helyreállításával kapcsolatban jelentkező, gyakran tetemes költségeket. A vízsebesség, a szemcsenagyság és az alkalmazható rézsűhajlás kapcsolata — ilyen formában — ez ideig még nem vizsgált kérdés. A téma szükségességét a moszkvai GIDROPROJEKT által készített és általánosságban elterjedt méretezési táblázat is érezteti, ugyanis a medret alkotó közepes szemnagyság és a középsebesség táblázatos kapcsolatához mint redukciós tényezőt a vízmélységet rendeli (I. táblázat). Ezzel a módszerrel — bár kissé erőszakoltan — a 3,0 m-nél nem nagyobb vízmélységű medrek rézsűi közelítőleg méretezhetők. Nem ismeretes azonban ma még olyan általános módszer, amely lehetővé teszi a fenéksebesség ismeretében az anyagtól függő rézsűhajlás folytonos figyelembevételét. A tanulmány egyik célkitűzése az, hogy a III. 2. fejezetben ismertetésre kerülő kísérletsorozat alapján olyan méretezési módszert adjon, amely a szemcsés anyagok teljes tartományára érvényes, s a jellemző szemnagyság és a fenéksebesség közötti kapcsolat kidolgozásával egyértelműen meghatározhatóvá tegye az alkalmazható partrézsű hajlását. A javasolt módszer annak érdekében, hogy lehetőséget adjon a tervezés során megkívánt esetleges különböző biztonság felvételére, n = 1 biztonsági tényezőre vonatkozóan készült, vagyis a rézsűk határhelyzetét, a stabil-labil állapotot rögzíti. 2. Partra merőleges vagy közel merőleges vízmozgások Partok állékonyságát jelentős mértékben befolyásolják a partra merőleges, vagy közel merőleges irányú vízmozgások. Az ilyen természetű vízmozgások általában hullámzás hatására jönnek létre. A hullámzás — mint ismétlődő periodikus mozgás — egyrészt a vízszint gyakori változásával, másrészt a hullám sebességével összefüggésben veszi igénybe a partrézsűt. A hullám — sebességétől, hosszától és magasságától függően —- nyomást, illetve szívást gyakorol a rézsűre, amelyre a hajlásszögtől és az érdességtől függően felfut. Ez az ismétlődő mozgás alakítja, határozza meg az anyagi jellemzőtől függően a rézsűhajlást. A hullámzás ilyen vonatkozású kérdéseivel kiterjedt irodalom foglalkozik. Fontosabb ezek közül Piskin [76], Sankin [96] és Ihrig [32] munkája. A hullámokat — keletkezés szerint — három csoportba sorolhatjuk — szélokozta hullám — hajózás által keltett hullám — vízierőművek üzeme révén ébredő hullám. Mindhárom hullámtípus hatással lehet a partok állékonysági viszonyaira. A szélokozta hullámzás vizsgálata különösen tengerparti országokban jelentős, ennek tulajdonítható, hogy azokban az országokban a hidraulikai irodalom tekintélyes része foglalkozik e kérdéssel. Meg kell említeni itt Huf ft [31]. Barbe [4], Hellström [29], Moharek [63] és Szmirnov [96] munkásságát, valamint hazai viszonyok között Starosolszky [90] értékes vizsgálatait.