Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
2. füzet - Stauder, Hans: A Német Szövetségi Vízépítési Intézet újabb eredményei
236 Stauder Hans Másik esetben a megoldandó feladat az volt, hogy 1:75 méretarányú modell alapján adjunk szakvéleményt egy folyami kikötőbe való behajózás lehetőségéről, meghatározott útirány betartása mellett. Ezúttal is le kellett mondanunk arról, hogy a súrlódást, a tolóerőt, a kormányberendezést a menettulajdonságok függvényeként meg tudjuk határozni. Közelítőleg azáltal értük el a hasonlóságot, hogy álló vízben állandó, egyenletes tolóerővel, meghatározott menetirányban — pl. körívben és kígyózó utaknál — különböző sebességek esetében határoztuk meg a szükséges adatokat és ugyanezeken az útvonalakon 1:20 méretarányú hajóval is ellenőriztük a kísérletet. Az 1:75 és 1:20 méretarányú hajómodellekre kapott adatokat egymás között és a prototípussal összehasonlítva meg lehetett állapítani, hogy az 1:75 méretarányú modellel meghatározott útvonalak a természetes nagyságú hajóval is betarthatók. A legalkalmasabb útirányokat, a legkisebb kormányzási szükséglet szerint választottuk ki. Meggyőződésem, hogy ezekkel a kísérletekkel távolról sem meríthettük ki a távkormányzású és önjáró hajókkal végezhető folyamhajózási modellkísérlet lehetőségeit. Mozgó medrű modellek Az említett rajnai modellek esetében sziklafenekű folyamszakasz volt a vizsgálatok tárgya. A Rajna kiépítési tervével kapcsolatban további hat nagy modellen kísérleteztünk, amelyeket folyókiszélesítés, kimélyítés és a hajózási út stabilizációjának tervezése céljából vizsgáltunk vagy fogunk vizsgálni. Ezeket a folyamszakaszmodelleket általában mozgó mederanyaggal készítik. Az építés módszerei megegyeznek a hagyományos folyószabályozás módszereivel, műtárgyaival mint pl. sarkantyúk, vezetőmű, partvédőmű stb. Szilárdanyag háztartásában bizonyos stabilitást elért folyót minden építési beavatkozás megváltoztat. A változtatást nem elég a felszíni sebesség nagysága és iránya szerint értékelni, hanem azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen határokat váltanak ki a sebességváltozások a mozgó mederanyagra. A vizsgálatot csak abban az esetben nevezhetjük eredményesnek, ha a kiviteli tervvel összhangba hozható olyan mederállapot kialakulásáról ad megbízható tájékoztatást, amely a változtatások után stabil marad. A vizsgálatok szükséges feltétele, hogy a hordalékszállítást a modellben a természethez hasonlóan állítsuk elő, viselkedését különböző hatásokra megmérjük és megfigyeljük. Ez vonatkozik mind a görgetett, mind a lebegtetett hordalékra. Vizsgálatukat azért nem lehet szétválasztani, mert az áramlási sebességtől függően átmenet következhet be az egyik állapotból a másikba. Előfordul azonban, hogy bizonyos folyamszakaszokon a mederanyag szemcseösszetétele olyan, hogy pl. a görgetett hordalék mozgása lényeges, a lebegtetett szállítás viszont elhanyagolható. Az északnémet folyóknál ez fordítva van, a folyók mederanyagának szemcséi olyan finomak, hogy a szállítás túlnyomó részét szuszpenzió alkotja, ezt is szükséges tehát modellezni. Az utolsó években behatóan foglalkoztunk a mozgó medrű folyómodellek kérdésével és megpróbáltuk a hasonlóság törvényeit, a kísérleti és mérési technikát tovább fejleszteni. 2 2 Bővebben lásd Gehrig disszertációját a Mitteilungen des Franzius Instituts (Hannover) közleményeinek 29. kötetében.
