Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
2. füzet - Stauder, Hans: A Német Szövetségi Vízépítési Intézet újabb eredményei
A német Szövetségi Vízépítési Intézet 237 A gyakorlati kísérleti munkában a következőképp járunk el. Minden mozgó medrű folyamszakaszt két ütemben vizsgálunk. Az első ütemben rögzített mederfenékkel és a természeteshez hasonló érdességgel dolgozunk. Ezeknek a körülményeknek megfelelően meghatározzuk az áramlás változásait irány és nagyság szerint, továbbá a vízállások változásait az előirányzott építési módosításoknak megfelelően, egyúttal a különböző változatok közül a valószínű optimumot is kiválasztjuk. A kiválasztott építési variánst a következő ütemben mozgó medrű modellen is megvizsgáljuk. Természetesen ideálisabb lenne, ha mindkét modellen egymás mellett, egyidőben lehetne kísérletezni. A mozgó mederanyagú modellen meg kell vizsgálni, hogy az építési cél megvalósítható-e a kiválasztott építési módszerekkel, állandósult állapotban marad-e a meder. Ezeket a kísérleteket csak a hordalék természetbeni mozgásának ismerete alapján lehet elvégezni. Általában is nehéz megbízható megfigyeléseket tenni sebességekre, vízhozamokra, áramlási irányokra, vízállásokra, stb. vonatkozóan, vagyis hidrográfiai adatokat szerezni, de ha a medrek hordalékszállítására, hordalékának, mederanyagának szemszerkezetére, szemeloszlására vonatkozó adatokra, csúsztató feszültségre és hasonlóakra van szükségünk, akkor legtöbbször az abszolút semmivel találjuk szemben magunkat. Ilyen jellegű rendszeres megfigyeléseket és méréseket — legalábbis Németországban — még nem végeznek a szükségesnek megfelelő mértékben. Viszonylag kedvező eset az, ha meghatározott időszakokban rétegvonalas felvételeket keszítenek a mederfenékről. Adathiány esetében a következőképpen szoktunk eljárni. A folyó medréből, jellegzetes helyekről mintákat veszünk, amelyekből a hordalékszemcsék nagyságát, összetételét meg lehet állapítani. Az ezekből kapott d m és d 9 0 értékekből összefüggések felhasználásával kapott hidraulikus sugarat behelyettesítik a Gauckler— Strickler egyenletbe. A következőkben megállapítják a hordalékmozgás megindulásának feltételeit. Ennek ismerete azért szükséges, mert a modell hordalékát is úgy kell kiválasztani, hogy a megfelelő vízállásnál a modellhordalék is meginduljon. Ha nincsenek természetbeni megfigyelések, akkor közelítő számításokat végzünk az ismert Meyer—Peter egyenlet, Einstein, Frijlink vagy Kalinske egyenletei alapján a hordalékmozgató hátárfeszültség megállapítására. Mindenesetre figyelembe kell venni, hogy az egyenletek mindegyike meghatározott fenékhordalék-feltételekre készült ; a Meyer—Peter-féle durvább hordalékra és meredekebb esésre, a Frijlink-féle finomabb fenékhordalékra és kis esésre, az Einstein-féle pedig közbenső viszonyokra. A Közép-Rajna vizsgálataihoz Einstein képlete bizonyult a legmegfelelőbbnek : v = k-R 21 3 • 7 1/ 2 ———— = 0,03 értékkel, * (Ys~r)d m
