Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Hegedűs M.: A hóolvadásből származó lefolyás 3. ábra. Eső okozta tömörödés és a) Kezdeti étlapot elfolyás térfogatsúly 0,10-ről 0,196-ra növekszik. Mivel feltételezésünk szerint a térfogatsúly a kritikus érték elérése után tovább nem növekszik, ha a kritikus állapotot már elért liótakaróra eső hullik, az elfolyás megindul (3d ábra). A 4. ábra a hótakaró kapilláris vízforgalmát mutatja, ha a hótakaró íömörödését csak az olvadás váltja ki. A kritikus állapot elérésének menete a 4a ábrán látható. A hó tömörödésének számítása előtt a hótakaró teljes vastagságát csökkenteni kell a hóiét eredményező elolvadó hóréteg vastagságával. (A hólé a továbbiakban úgy szerepel, mintha eső formájában hullott volna.) Példánkban 51 mm hólé idézi elő a kritikus állapotot, ami a 0,10-es térfogatsúly esetén 51 cm vastagságcsökkenést jelent. Tehát a 49 cm-re vékonyodott hótakarót éri az 51 mm hólé. Ennek hatására — felhasználva a tömörödési összefüggést — a 49 cm-es hóréteg vastagságának 50,9%-ára, 25 cm-re tömörödik. Ekkor éri el a hótakaró a 0,40-es kritikus térfogatsúlyt (tk

r). A hótakaró száraz térfogatsúlya ugyanakkor csak 0,196. A 0,196 és 0,40 közötti térlogatsúly-különbséget a hótakaróban levő szabad víz okozza, amely elszivárgása még nem indul meg. A 4b ábra az előbbi hótakarót ért újabb olvadás hatását mutatja. A hólé ez esetben 9 mm. Mivel a víz csak a 0,196 térfogatsúlyú „száraz" hóból származik, ez 4,6 cm vastagságcsökkenésnek felel meg. Ez a réteg — a kritikus térfogatsúlynak megfelelően — mintegy 10 mm kapilláris vizet tartott vissza, tehát a hótakaróból az olvadás után már 19 mm víz folyik el, amiből csak 9 mm származik közvetlenül olvadásból. Az'eddigiekben különválasztott esőzés és olvadás együttes jelentkezését az 5. ábra mutatja be. Miután a hótakaró elérte a kritikus térfogatsúlyt, a további esőt már nem tudja visszatartani, és a csapadékmagas4. ábra. Olvadás okozta tömörödés és elfolyás