Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A TÍSZALÜKI VÍZLÉPCSŐ TÉLI ÜZEMÉNEK NÉHÁNY TAPASZTALATA BAKA SÁNDOR

1 A vízlépcsők működtetése folyamán a legváltozatosabb és legkellemetlenebb nehézségeket a téli üzem szolgáltatja. A tiszalöki vízlépcső eddigi iizeme során, a Tisza folyó szeszélyes vízjárása miatt különösen széles skáláját adta azoknak a tapasztalatoknak, melyeknek összegyűjtése és további tanulmányozása jelentősen javíthatja az üzemvitel biztonságát és bizonyos helyzetekben szükséges teendők legcélravezetőbb megoldást adó módjának kiválasztását. Segítségül szolgálhat ugyanakkor a Tiszán építendő további vízlépcsők tervezése és üzemeltetése számára is. A vízlépcső üzemeltetése folyamán szerzett téli üzemi tapasztalatok közül a műtárgyak környezetében kialakuló jégviszonyokat, és azok befolyásolását, fenntartását vagy megváltoztatását foglaljuk össze. A jégképződést a vízlépcső fölött és alatt a Tisza vízhozama, s ezzel összefüggésben az áramlási sebességek, valamint azok iránya és az uralkodó hőmérsékleti viszonyok elsősorban befolyásolják, s összhatásukban meghatározzuk a kialakuló jég szerkezetet is. A duzzasztómű környezetében a jégképződés folyamata igen változatos, s a különböző körülmények között más és más külső megjelenésű és tulajdonságú jég képződik. A képződött fajták közül, melyeknek összefoglaló leírása minden más, e témával foglalkozó közleményben fellelhető, a felszíni jég, kásajég, fenékjég, fröccsenő vízből származó jég keletkezésének körülményeivel, mint a duzzasztóműre leginkább káros hatást kifejtő legjellegzetesebb jégtípusokról kell összefoglalnunk a gyakorlat tapasztalatait. 1. A JÉG BEÁLLÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A duzzasztómű feletti, viszonylag kis áramlási sebességek — az elméleti adatokat teljesen igazolva — előnyösek a felszíni jég képződésére, s elősegítik a legkedvezőbb állapot, a zárt felszíni jégtakaró kialakulását. A jégképződés elméletével foglalkozó munkákban — Strauch, Lüscher — a felszíni jég keletkezésének kritériumaiként a víz áramlási sebességét 1 in/s-ban, és lehűlésének mértékét 0,01 °C/óra-ban határozzák meg a - 0,02 0,1 °C tartományban. A gyakorlatban a Tiszán kis vízhozamok (Q<300 m

3/s) esetében ezek a feltételek be is következnek a hőmérséklet csökkenésével, illetve a felszín túlhűlésével. 1 Baka Sándor gépészmérnök, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság Tiszalöki Duzzasztómű Kezelőségének vezetője.