Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

416 Baka Sándor I. táblázat A jég beállásának viszonyai Téli időszak A jég megjelenés A beállás időpontja Uralkodó hőmérséklet a beálláskor, °C Vízhozam m

3/s Duzz. mű üzemel 1960/61 61. 01. 16. 61. 01. 22. -7 210 nem 1961/62 61. 12. 18. 61. 12. 23. -5 110 nem 1962/63 62. 12. 19. 62. 12. 26. -6 120 nem 1963/64 — 63. 12. 10. -5 150 nem 1964/65 — 65. 02. 12. -11 208 nem A Tisza vonatkozásában ennek gyakorlati bekövetkezésére vizsgáljunk meg néhány legjellegzetesebb esetet. A jég a gyakorlati megfigyelések szerint november hónapban igen ritkán jelenik meg, a leggyakoribb a december 10. és január 15. közötti jegesedés, amely 1961 —1965-ig eltelt 5 évben az I. táblázat szerint alakult. Az első eset, amikor a vízhozam a jegesedés időpontjában 300 m

3/s-nál kisebb és az erőtelep turbináin folyik le. A teljesen felemelt billenőtáblák előtt a vízmozgás jelentéktelen, s így ezek közvetlen környezete ilyen esetekben — a parti sarkantyúk, mezők és más, viszonylag kis áramlási sebességű helyek mellett — a felszíni jégképződés kiindulópontja lehet. Ez esetben a folyó sodorvonala a műtárgy tengelyétől 250 — 300 m távolságban felfelé az erőtelep irányába fordul — azaz balra tér — a duzzasztómű környezetében pedig enyhe visszaforgás keletkezik. Az elfordult sodorvonaltól vízfolyás szerint jobbra intenzív felszíni jégképződés indul meg, amely a bal parti sávban kialakuló jégmezővel együtt növekedve elvezet a műtárgy előtti zárt jégtakarókialakításához Ha a lefolyási viszonyok állandósulnak, a téli kis vízhozamok tartományában, és a hőmérsékleti összetevő kedvező, a teljes felvízi öblözetben kialakul a zárt jégtakaró és a turbinák gerebjéig elterjed. így a vízerőtelep minden más kellemetlen jégfajta káros hatása nélkül működhet. A zárt jégfelszín azonban a legritkább esetben alakul ki az előzőekben leírtak szerint. Kis vízhozamok esetében, amikor a duzzasztómű nyílásai teljesen zártak, 1. ábra. A zárt jégmezők kialakulása zajló jégből