Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Juhász József: A felszínalatti vizek minőségének alakulása

390 Juhász József 6. ábra. A tengervíz és az édesvíz egymásra rakodása a fajsúhjkülönbség miatt Bitd 6. Überlagerung von Salz- und Süsswasser wegen der Verschiedenheit ihrer spezifischen Gewichte szint és az édesvíz-szint különbségét, vagyis a „direkt módon" édesvízzel megtöltött rétegvastagságot mutatjuk be. A b) ábrán pedig azt a végső állapotot, amelyet az édesvíz elfoglalhat a faj súlykülönbség alapján. Számítani igen egyszerűen lehet a legnagyobb édesvízi mélységet, mert az ábra jelölései alapján ahol z

e az édesvíz túlemelkedése (m), y'

v: a tengervíz fajsúlya, y

v az édesvíz fajsúlya. Ha a számítást egészen pontosan akarjuk elvégezni, akkor a yf, és y

v értékeket z

v mélységben kell venni. Tájékoztatásul a 7. ábrán felraktuk a különböző édesvíz túlnyomások esetén kiadódó édesvíz mélységek szélső értékét, feltételezve, hogy az édesvíz y„ = 1000 kg/m

3, a kiszoruló tengervíz pedig 35 gr/l átlagos sótartalommal számolva yi = = 1024 kg/m

3 fajsúlyú. Az ábrából látható, hogy egy-egy üledékképződési ciklus befejeztével a vízből tartósan kiemelkedő rétegösszlet az édesvíz túlnyomásának hatására is meglehetősen nagy mélységig „megtisztulhat" a tengervíztől, és az összlet megfelelő áteresztőképessége esetén meg is tisztul. A tengervíz átcserélésének ezt a módját nevezzük „kiszorításnak". 2. A fosszilis víz kiöblítése A fajsúlykülönbség és főként a mi viszonyaink között lefelé csökkenő fajsúly természetes áramlást indít meg. Korábbi vizsgálatainkból tudjuk [12], hogy a víz fajsúlya a mélység felé haladva csökken, mert a hőmérsékletemelkedés következtében adódó csökkenés. — a felső zónát kivéve — meghaladja a mélység növekedésével adódó feszültség-