Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Juhász József: A felszínalatti vizek minőségének alakulása

A felszínalatti vizek minősége 389 c) Átcserélődött az eredeti víz, és a felszíni csapadékvíz tölti ki a hézagokat, ami beszivárgása közben a kőzetkémiai viszonyoknak, nyomásnak és hőmérsékletnek megfelelően változtatja minőségét. d) Kevert víz van a rétegben, vagyis helyben maradt a leülepedéskor jelen volt víz — elsősorban adszorpciós és filmvíz formában —, és a hézagok egy részét a felszínről beszivárgó — s a beszivárgás során kémiailag többé-kevésbé átalakult — víz tölti ki. A következőkben nézzük meg a vízcsere fizikai lehetőségeit. Az óceánok sótartalma 35 g/l értékű, és jellege nyilván hosszú idő óta állandó. A tengerek és különösen a beltengerek vize már számos sajátos tulajdonsággal rendelkezhetik, a környezet hatására és az óceánnal való kapcsolat módja szerint. Lehet, hogy az óceánoknál sokkal nagyobb benne a szilárd anyag koncentráció, és lehet, hogy már csak félig sós víz — brack víz — vagy éppen már lényegében édes víz [11]. Ezeknek a helyi sajátosságoknak a kutatása a régi tengerekben ma már rendkívül nehéz, sőt a kellő biztonsággal lehetetlen is. A rétegek ősmaradványaiból meg lehet ugyan állapítani teljes biztonsággal azt, hogy a leülepedéskor jelen volt víz sós, félsós vagy édesedő volt-e, de ez kémiai összetételére csak általános képet ad. Az alkotórészek mennyiségét ez még a jelenlegi vizsgálatunkhoz szükséges pontossággal nem adja meg. Ezért az eredeti ülepítő víz minőségének megállapításánál csak általános meghatározásokra vagyunk utalva. A rétegekben ma jelenlevő víz minősége különböző mélységekben — mint láttuk — általában más és más. A felszínközeli rétegekben — mai ismeretünk szerint legtöbb esetben a felszín alatt 300—350 m mélységig, a tároló kőzet geológiai korától függetlenül — édesvizet találunk. Nyilvánvaló, hogy a vízminőség változatossága ezekben a rétegekben a legnagyobb, minthogy a felszínen, ill. közelében elhelyezkedve utánpótlásuk és vízcseréjük a legélénkebb és leginkább ki vannak téve a felszíni körülmények hatásának. A vízminőség változásának általános esetben háromféle módja lehetséges: 1. A nagyobb nyomású édes víz kiszorítja a kisebb nyomású fosszilis vizet. Ez a „kinyomódás" a faj súlykülönbségek és a túlnyomás mértéke szerint változik. Elsősorban akkor jelentkezik, ha a kétféle víz — vagy folyadék — nem, vagy csak kevéssé keveredik egymással. 2. A nagyobb nyomású édes víz kiöblíti a fosszilis vizet. Ekkor a két víz keveredik egymással, és egy elegyes víz marad a rétegben. 3. Csak a sókoncentráció igyekszik kiegyenlítődni diffúzió útján. A rétegek vízminőség változásában mindháromnak nagy jelentősége lehet, ezért a következőkben röviden mindegyikről szólunk. 1. A fosszilis víz kinyomása Ha a leülepedett réteg az üledékképződési ciklus végén kiemelkedik a tengerből és a légköri csapadékból jut bele édesvíz — kialakult benne egy édesvizes rétegösszlet, amely aszerint, hogy az édesvíz milyen magasan tud a tengervíz felszíne fölé emelkedni, bizonyos mélységig kiszorítja a tengervizet — feltéve, hogy a rétegek geológiai értelemben áteresztőek. A 6. ábrán kiemelt helyzetű területet ábrázoltunk. Az a) ábrán a tengervíz-