Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században
26 Petrovics Nikola voltak. A javaslatukat a Magyar Kamara elfogadta és 1792. július 22-én a Haditanácshoz irányította, amely augusztus 5-én elfogadta a javaslatot és kiadta a szükséges utasításokat a Szlavóniai és Bánáti Főparancsnokságoknak 4 1. A Kiss fivérek számára újabb bizottság megszervezése újabb halasztást jelentett és újabb kiadásokat, mert a haditanács a bizottságot csak az ő költségükre volt hajlandó kiküldeni. Ez azt jelenti, hogy a tervezőknek igen komoly okuk volt, amikor a bizottságot kérték. Feltehető, hogy a részvényesek között felütötte a fejét a gyanakvás a csatorna kivitelezhetősége tekintetében, ezért a kezdeményezők egy tekintélyes szerv támogatását is meg akarták nyerni. Különösen azt kérték, hogy még egyszer végezzék el a szintezéseket az egész nyomvonal mentén. Az osztrák hadsereg mérnök egységeinek főparancsnoksága javaslatára a Haditanács bizottságot nevezett ki, amelybe a következő mérnökök kerültek be: Froon ezredes, Petrovics főhadnagy Bécsből és Appel és Oettel századosok Szlavóniából. Ezekhez csatlakozott Kiss Gábor százados, továbbá Vangnez ezredes és valószínű, hogy Vérité őrnagy is, a Bánáti építészeti igazgatóság vezetője, vagy valamely más személy erről az igazgatóságról. Tudjuk azt is, hogy a mérnökök két szintező műszerrel rendelkeztek, és már említettük, hogy Heppe szorosan együttműködött velük. A válasz, amit a Kiss fivérek kaptak, teljesen világos volt, és kielégítette őket. A Haditanács kérdésére, hogy a csatorna akadályozná-e a haza védelmét háború esetén, a bizottság határozottan azt válaszolta, hogy háborús konfliktus esetén a csatorna jobb kapcsolatot biztosít a Bánáttal, mert ha az ellenség elfoglalná Bánovcét, Szlankament és Karlócát, akkor a jelenlegi állapot mellett elvágná a víziúti kapcsolatot Bánát és Magyarország között. A csatorna kiépítése után még Pétervárad elvesztése esetén is meg lenne az összeköttetés a temesvári és eszéki frontszárnyak között. A csatornára törő frontális támadás esetén pedig az ellenségnek először a töltést, majd a csatornát kellene legyőzni és végül a Telecskai fennsíkot, amely nagy nehézségekkel járna. Védelmi szempontból tehát a csatorna előnyöket biztosít, ezért az építését katonai szempontból is pozitíven kell értékelni. Ami a gazdasági oldalát illeti, az csak akkor bontakozik ki teljes mértékben, ha majd a Szávát összekötik a Dunával, illetve a Szávát a Kupa és Dobra medrén keresztül az Adriával, — fejezi be a jelentését a Szlavóniai építési igazgató. 4 2 A tudat, hogy Ausztria víziutak tekintetében igen elmaradott, általános volt, innen származik a katonai szervek pártoló állásfoglalása is, mert úgy vélték, hogy a Duna—Tiszacsatorna lesz az első lépés egy szerteágazó csatornahálózat kiépítésében. A katonai bizottság munkája is teljes mértékben kedvező volt a kezdeményezők szempontjából. 7. A csatornát magántársaság építi Időközben a dolgok tovább haladtak a központi szerveknél is. Mivel az összes illetékes szervektől kedvező véleményt kapott, I. Ferenc császár 1792. augusztus 2-i 895. sz. okmányában elvileg jóváhagyta a Duna—Tisza-csatorna építését és utasítást adott a Magyar Kamarának, hogy a Kiss fivérekkel, a többi illetékes szervvel való egyetértésben, kezdjék meg a szerződés előkészítését, és a privilégiumokról szóló szöveget állítsák össze, amely alapján az építést magántársaságra bízzák. Ez azt jelenti, hogy a császár már augusztusban arra az álláspontra hajlott, hogy a csatornaépítést magántársaságnak kell kiadni 4 3.
