Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században

Duna—Tisza-csatorna 27 A kincstár és a hajózási társaság között kötendő szerződés szövegét teljes két hónapig készítették. A Magyar Kamara a szerződés szövegét 1792. október 10-i plenáris ülésén elfogadta, és az Udvari Kamarán keresztül mindkét szerződő fél által aláírt tisztázott szöveget I. Ferenc elé terjesztette végleges jóváhagyásra. Bécsben a tárgy ismét Kempelen kezébe került, aki azt áttanulmányozta, és észrevételeivel együtt a császárnak átnyújtotta. De a két bizottság véleménye még nem érkezett Bécsbe, és enélkül nem lehetetett tovább jutni. Ez a körülmény arra késztette Kempelent, aki tisztában volt a csatorna szerepével Magyarország fejlődésében, hogy meggyorsítsa a szerződés megkötését és, lehetővé tegye a Kiss fivérek részére, még mielőtt a szakbizottságok jelentései befutnak a legszükségesebb előkészületek megtételét a csatornaépítés megindítására, vagyis, hogy az építési munkákat minden körülmények között 1793. év tavaszán megkezdhessék. Ebből a célból javasolta a császárnak, hogy a szerződést kössék meg még a bizottsági jelentések beérkezése előtt, de a privilégiumot, mint állami okmányt, csak utána adják ki. A szerződés birtokában Kiss József és Gábor azonnal megkezdhetnék a részvények kibocsátását és a pénzek begyűjtését a részvényesektől, akik érthetően nem akarták befizetni a részvényeket a szerződés aláírása előtt. Továbbá még a tél beállta előtt meg tudták tenni az intézkedéseket a magánszemélyektől való terület kisajátítása érdekében valamint arra, hogy átvegyék a területeket a Magyar Kamarától és a Folyami Zászlóaljtól. A pénz és a területek birtokában a csatorna tervezői időveszteség nélkül hozzáfoghattak az építés első fázisához. Közben Kempelennek az 1792. október 25-i javaslata tárgytalanná vált, mert a szakbizottság ezekben a napokban befejezte a munkáját. A szerződés szövege és a szakvélemények tehát 1792. november elején készen álltak. Hátra volt még egynéhány szerződési pont egyeztetése a szerződő felek között. Az alapvető kérdésekben azonban teljes volt az egyetértés. Fáradtságos tárgyalások és kitartó elhatározás alapján a Kiss fivéreknek egy év alatt sikerült legyőzni az akadályokat, megnyerni az osztrák abszolutizmus csúcsszerveit a tervük számára, és biztosítani a csatornaépítéshez szükséges eszközöket. Az építési munkákat 1793 tavaszán meg lehetett kezdeni. SZERZŐ JEGYZETEI 1. Az anyag, ami a Duna-Tisza-csatorna építéséről Jugoszláviában volt, részben a második világháború alatt elveszett, részben pedig hanyagság és nemtörődömség miatt tönkrement. 2. Kiss József és Gábor életrajzi adatai részben Fodor Ferenc: „Magyar vízimérnököknek a Tiszavölgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei" Budapesten 1957-ben kiadott könyvének 67 — 68. oldalán található adatokból származnak, részben egy 1780. évi aktából, ahol Kiss Józsefet a Bácskában működő más mérnökökkel együtt említik. Hofkammerarchiv. Wien (a további szövegben H. A.) Navigationsakten, Kommerz r. Nr. 1004. 3. X. 1780, fol. 1-34. 3. „Der obbenannte Caal — Ingenieur Joseph Kiss hat diese ganze Strecke im Jahre 1787 zweymal mit aller Genauigkeit abgewogen, und von der Donau bis zur Teyss einen Fall von vollen 23 Schuhen gefunden. Sein Bruder der Ingenieur—Hauptmann Gabriel Kiss hat, um diesfalls die volle Gewissheit zu erlangen, diese Abwäge im Jahre 1791 wieder besonders mit ganz anderen Leuten und Instrumenten vorgenommen, die mit der seines Bruders bis auf einige Zolle richtig zusammen getroffen hat." H. A. U. C. r. Nr. 731, Fass 33, N. 73/VIII, 1792. fol. 231-248. Kempelen 1792. június 14-i beszámolója a császárnak.