Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században
24 Petrovics Nikola aggódtak az osztrák abszolutizmus sorsáért, amely gazdasági fejlődésében elmaradott volt Nyugat-Európához viszonyítva. Amint tudjuk a magántársaság hívei győztek. Az osztrák állam ilyen határozatára mindenesetre lényeges befolyással volt a XVIII. században az akkori háborúkban kimerült Ausztria pénzügyi helyzete, különösen az Osmán impériummal folytatott és éppen csak befejezett háború végével 3 6. Az állampénztár ismét üres volt és, a munkát át kellett engedni magántársaságnak. Olyan jelenségről volt szó, amely nemcsak Ausztriát, hanem a többi abszolút uralmú országokat is jellemezte. Pénzügyi nehézségek kényszerítették az abszolutizmust, hogy engedményeket tegyen a kapitalizmusnak és, hogy gyakran saját akarata ellenére megengedje a kapitalista elemek előretörését a feudális állam közgazdaságában. (>. Szakbizottság kiküldése a helyszínre A Duna—Tisza-csatorna építésére javasolt terv tehát aránylag'könnyen átfutott az osztrák abszolutizmus összes fórumain, de megmaradt még egy akadály. Ezt is le kellett győzni még mielőtt a végső határozat elhangzik és a szerződés létre jön az állam és a társaság között. A szakbizottságról van szó, amelyet a Helytartóság és a Magyar Kamara közös határozata alapján jelöltek ki, és amiről már az előzőekben is szó volt. Ugyanis 1792. augusztus 5-én a Magyar Kamara javaslatára és a Kiss fivérek kívánságára a Haditanács, az osztrák hadsereg legfelsőbb szerve, olyan határozatot hozott, hogy a Kiss fivérek tervét a helyszínen vizsgálják meg éspedig az árvizektől való biztonság, valamint védelem szempontjából. Ezt a feladatot a Haditanács a Szlavóniai Főparancsnokság Építési Igazgatóságára bízta. A Helytartóság és a Magyar Kamara szakbizottságának a helyszínre való kiküldésével a dolog nagyon elhúzódott. A Magyar Udvari Kamara csak 1792. szeptember 19-én, 13 504. szám alatt, adta ki utasítását Heppe Szaniszló királyi tanácsosnak és építési igazgatónak, hogy utazzon Bácskába, végezzen helyszíni szemlét, és adjon szakvéleményt a Kiss fivérek tervéről. Heppe szeptember 30-án érkezett Zomborba. Már október 11-én aláírta az első és október 25-én a második szakvéleményt. Mielőtt megismertetjük az olvasót Heppe helyszíni vizsgálatainak eredményével, egynéhány szót kell mondani róla magáról is 3 7. Született 1750-ben, apja hajótulajdonos volt, a katonai mérnöki akadémiát végezte. Ezután tanulmányi útra küldték Angliába, Hollandiába, Franciaországba és más nyugat-európai államokba. Vízi műtárgyak és vízimunkálatok tanulmányozása céljából több évig maradt külföldön, hogy a visszatérése után állami szolgálatba lépjen és gyorsan haladjon a ranglétrán. Egynéhány évvel később Heppe veszi át a Kiss fivérektől a Duna—Tiszacsatorna építési munkáinak irányítását, amikor viszály keletkezett egyrészt Kiss József és Gábor másrészt a társaság részvényesei és a Kamara között. Heppe azt a feladatot kapta, hogy szorosan működjön együtt a Haditanács bizottságával, amely Bécsből kiküldött szakértőkből és Szlavóniából, valamint Bácskából delegált mérnöktisztekből tevődött össze. A katonai személyek közül kiemelkedő jelenség volt Froon mérnök ezredes, a mérnök egységek főparancsnokságának tagja. A civil mérnökök közül Heppéhez csatlakozott a Bácskában Luits Antal kamarai mérnök. Heppe a helyszínen két dokumentumot készített és azokban fő vonalakban
