Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése
346 Csorna János A napi hőmérsékletek megállapítására ezen meteorológiai állomások megfigyelési adatai szolgálnak. Napi középhőmérsékletnek az észlelt három hőmérséklet számtani közepét fogadják el. Az észlelési adatok birtokában első feladatunk — a reprezentativitás első igényének megfelelően — az adatok hidrológiai ellenőrzése volt, vagyis az, hogy az észlelések valóban arra a valószínűségi változóra vonatkoznak-e, melyek eloszlásfüggvényét a későbbiek során meg kívánjuk határozni. Más szavakkal ellenőrizni kellett, hogy az észlelések azt a jelenséget rögzítik-e, ami a Tiszán volt, vagy szubjektív hibák, esetleg más okok (mint például a rossz látási viszonyok, vagy az észlelés elmulasztása) miatt hibás adatokat rögzítettek. Az ellenőrzést megkönnyítette, hogy a 3. ábrán feltüntetett feldolgozási mód a jégjelenségek, a léghőmérséklet és a vízhőmérséklet változásait is szemléletesen tükrözte nemcsak a vizsgált szelvényekben, hanem a folyó hossza mentén is. A feldolgozás tehát lehetőséget adott arra, hogy az észleléseket a folyó hossza mentén a léghőmérsékleti és vízhőmérsékleti adatok figyelembevételével javítsuk. A javítás fáradságos munkájához — több mint 120 ezer adat került feldolgozásra — jelentős támogatást adott Károlyi Zoltán és Zborai Károly, akiknek sokéves tapasztalata felbecsülhetetlen segítséget jelentett. Az adatsorok ellenőrzése után a 4. ábrán példaképpen közölt módon minden állomásra elkészítettük a jégjelenségeket ábrázoló grafikonokat. Ezek a grafikonok képezték a további vizsgálatainkhoz az alapot. Az ellenőrzött adatsorok alapján az előzőekben ismertetett jégjelenségekre az alábbi valószínűségi változókat definiáltuk: — a zajlás kezdetét, ahol minden esetben az adott szelvényben észlelt első zajlás napját fogadtuk el. Indokolta ezt az is, hogy a zajlás megkezdése után a hajózás lényegében megszűnik, függetlenül attól, hogy az egyes jelenségek között esetleg jégmentes napok is lehetnek. Statisztikai szempontból is szükséges volt a zajlás kezdetét így definiálni, mivel a folyó egy télen belül többször is zajlik. Már pedig, ha minden évben minden zajlást figyelembe veszünk, úgy a jelenség átlagos visszatérése már nem évben, hanem darabban jelentkezett volna. — a folgó beállását. A folyó beállásának időpontjául az első beállás napját fogadtuk el. — a jég megindulását, amire az utolsó beállást követő zajlás kezdetének időpontját fogadtuk el. — a jég megszűnését, amire az észlelt utolsó jeges napot fogadtuk el. — a jeges időszakot, vagyis adott szelvényben észlelt első jégzajlás és az utolsó jeges nap közötti időtartamot. — az állójeges időszakot, vagyis az első jégbeállás és az utolsó zajlás kezdete közötti időtartamot. A valószínűségi változók definiálása után előállítottuk az egyes jégjelenségek adatsorát. A további feldolgozás szempontjából nehézséget jelentett ezeknél az adatsoroknál az, hogy a különböző jégjelenségek bekövetkezésének időpontja naptári napokban jelentkezett. Szükség volt tehát az év valamely napjától mint 0-tól kezdődően aritrnetikus skálán, folyamatosan növekvő értékkel figyelembe venni a független változót. О értéknek X. hó 31-ét választottuk, mivel ennél korábban nem kell jégjelenséggel számolni. Ez azt jelentette, hogy XI. hó 1-е,
