Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése

A Tisza jég jelenségeinek előrejelzése 347 mint pozitív 1 érték jelentkezett a független változó skáláján, amihez minden nap további egységként adódott. így például a független változó 38. értéke azt jelenti, hogy a jelenség XII. hó 8-án következett be. Következő lépés volt az adatok függetlenségének vizsgálata. Számításaink azt igazolták, hogy az adatok matematikai statisztikai szempontból függetlenek egymástól. A továbbiakban a reprezentativitás második feltételének kielégülését vizsgáltuk, majd elvégeztük a különböző valószínűséggel várható értékek meghatározását. Az egyes állomásokra végzett számítások ismertetésétől eltekintünk, csupán az azok eredményeit feltüntető táblázatokat adjuk közre. így a II/l. táblázat a Tiszabecs—Szeged közötti szakaszra a zajlás kezdetének valószínűségét tünteti fel, a 11/2. táblázat pedig a beállás valószínűségére vonatkozó számítások eredményét tükrözi. Az egyes dátumok például Tiszabecsnél a XII. 23. azt jelenti; ha a folyó beáll, akkor 30%-os valószínűséggel számíthatunk arra, hogy az Tiszabecsen eddig a napig következik be. Vannak azonban olyan évek is, amikor a jég nem áll meg a folyón. A III. táblázatban a jégjelenségek gyakoriságát tüntettük fel Tiszabecs és Szeged között. A táblázat azt mutatja, hogy a vizsgált időszakon belül — Szeged kivételével — minden évben jelentkezett zajló jég, tehát a gyakoriság az egész vizsgált folyó szakaszon gyakorlatilag 100%. Állójég azonban már nem volt minden évben. A beállás valószínűsége tehát a teljes időszakra vonatkoztatva nem lehet 100%, annak becsült értéke gyakorlatilag a számított gyakoriság. Abban az esetben tehát, ha nemcsak azokra az évekre vonatkoztatjuk számításainkat, melyekben ténylegesen bekövetkezik a jelenség, hanem a vizsgálatba bevont összes évekre, akkor a ///2. táblázatban szereplő értékeket meg kell szorozni a jelenség gyakoriságával, így például Tiszabecsnél 70,5%-kal. Ebben az esetben a beállás valószínűségét a teljes időszakra vonatkoztatva kapjuk. Az így meghatározott értékeket a folyó beállására a II/-3. táblázat mutatja. A II/4. táblázatban a jég megindulásának valószínűségeit tüntettük fel, azokra az évekre vonatkoztatva, amikor a folyó valóban beállt. Ez esetben is felvetődik a kérdés, hogy mi a jégmegindulás valószínűsége a teljes időszakot figyelembe véve. Nyilvánvaló, hogy szélső esetben a felelet 100% kell legyen, hiszen a mi éghajlati, időjárási viszonyaink mellett tél végén mindenképpen elmegy a jég. Az előzőekben láttuk, hogy a jég beállás valószínűségének felső határa gyakorlatilag a számított gyakoriság. A jégmegindulás valószínűségének alsó határa tehát gyakorlatilag az, hogy nem volt jég, vagyis p% = 100-G ahol G a jelenség gyakoriságát jelenti. A jég megindulásának teljes időszakra vonatkozó valószínűsége tehát az alábbi összefüggés szerint számítható: p

tG+(100—G)=p%, ahol p- a jégmegmunkálás valószínűsége az állójeges években. A II/5. táblázatban annak a valószínűségét tüntettük fel a vizsgált időszakra vonatkoztatva, hogy állójég nincs a szakaszon. 4 vízügyi Közlemények