Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése

A Tisza jég jelenségeinek előrejelzése 335 számítható. Már egészen más lesz a helyzet, ha ez az említett érték egy 20 éve folyó észlelésből származik, mivel igy a relatív gyakoriság 5%-ra, az átlagos visszatérési idő 20 évre adódik. Folytatnánk a példát, de az eddig elmondottakból nyilvánvalóvá válik, hogy a relatív gyakoriság — amit sokan helytelenül tapasztalati valószínűségnek neveznek és fogadnak el — elsősorban az adatsor hosszától függ. Nagyon óvatosan kell tehát eljárni akkor, amikor rövid adatsorok alapján a relatív gyakoriságot a valószínűséggel egyenlőnek véve következtetnek valamely hidrológiai esemény visszatérési idejére. Tekintettel tehát arra, hogy az eddigi feldolgozások csupán arra adtak feleletet, hogy az elmúlt időszakban hogyan következtek be a jégjelenségek, nem pedig arra, hogy a jövőben milyen valószínűséggel lehet várni bekövetkezésüket, új módszer alkalmazása szükséges a jégjelenségek valószínűségének becslésére. * * * Az előzőekben láttuk, hogy a jégjelenségek a megelőző időszak hőgazdálkodási körülményeitől, a folyók vízjárásától, morfológiai adottságaitól függenek. A jégjelenség — például zajlás kezdete —, tehát magán viseli az összes befolyásoló tényező hatását. Az észlelésnél viszont csak a helyet és az időt rögzítjük, az összes többi tényezőt pedig figyelmen kívül hagyjuk egyszerűen azért, mert nem tudjuk őket meghatározni. Nyilvánvaló, hogy adott helyen a zajlás kezdetének időpontja a jelenség meghatározásánál elhanyagolt befolyásoló tényezők változásának és bonyolult kölcsönhatásának következtében esetről-esetre más számértékkel jellemezhető, más szóval évről évre más időpontban kezd zajlani a jég, vagy esetleg meg sem jelenik. A jégjelenségek tehát véletlen jellegű ingadozást mutatnak, vagyis matematikai statisztikai szempontból valószínűségi változóként viselkednek. Ismeretes, hogy a véletlen jellegű ingadozás jellegét egyértelműen meghatározza az elképzelhető összes észlelési osztályközökhöz tartozó valószínűségek összessége, a valószínűségi változó eloszlása [35, 41, 42]. Ez viszont azt jelenti, hogy a jégjelenségek várható alakulásának a becslése ugyanúgy elvégezhető eloszlásfüggvények segítségével, mint bármely más hidrológiai eseményé [3, 42, 50]. III. A TISZA JÉG JÁRÁSA Az előzőekben csak általánosságban foglalkoztunk a vízfolyások jégjelenségeivel. A vízfolyások jégviszonyai azonban nem egyformán alakulnak. Nemcsak az ország egyes részein jelentkező éghajlati különbségek okozhatnak eltérést, hanem a folyók kanyarulati, esésviszonyai, a mederméretek és a vízjárás is. Természetes tehát, hogy minden vízfolyás jégjárását — az általános megállapítások szemelőtt tartásával — önállóan kell vizsgálni. Tekintettel arra, hogy jelenleg a Tisza-völgy vízhasznosítása és ezzel kapcsolatban a tiszai jégviszonyok alakulásának előrejelzése is előtérbe került, a továbbiakban most már a Tisza jégjelenségeivel, a jégjárásra vonatkozó ismeretek összefoglalásával, a tiszai jégviszonyok jellemzésével, a jégjelenségek árvízvédelemre, hajózásra gyakorolt hatásával foglalkozunk.