Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése

334 Csorna János az volt, hogy becsült értékekkel dolgoztak. Sajnos egyik közelítés sem adott megnyugtató értékeket, csupán a további kutatások útjait egyengették és bizonyos, nagyvonalakban jelentkező törvényszerűségekre hívták fel a figyelmet. Az elmondottak rámutattak arra, hogy a folyók hőgazdálkodási körülményeinek vizsgálata még nem tud megbízható előrejelzést adni a jégjelenségek alakulására. Ennek ellenére tovább kell folytatni a kutatásokat ezen a területen is arra törekedve, hogy a jégjelenségek alakulását befolyásoló tényezők meghatározásához megfelelő adatok álljanak rendelkezésre. Hangsúlyozzuk, hogy a hőháztartási vizsgálatok eredményei alapján meghatározott elméleti összefüggések jó eredményt fognak adni akkor, ha az egyenletekben szereplő tényezők ismertekké válnak. A jégviszonyok statisztikai előrejelzése Az előzőekben láttuk, hogy a folyók jégjelenségeire hőháztartási egyenletek alapján megbízható előrejelzést adni ma még nem lehet. A jégjárást befolyásoló tényezők hatását, vagyis a jégjárás alakulását azonban rendszeres megfigyelések alapján, az észlelt adatokra támaszkodó statisztikai feldolgozások útján is jellemezni lehet. A jégjelenségek rendszeres észlelésének, az észlelési adatok feldolgozásának célja tehát az, hogy áttekintő képet, összefüggéseket, jellemző számértékeket adjon a jégjelenségek bekövetkezésére, a jelenségek ingadozásának mértékére, a változások menetére, az év rövidebb vagy hosszabb időszakán belül várható helyzet alakulására. A célkitűzésnek megfelelően az észlelési adatok feldolgozása, értékelése alapján számos összefüggés, jellemző számérték született [12, 48]. Ennek ellenére mind sürgetőbben vetődik fel — elsősorban a gyakorlat részéről — az igény, hogy a jégjelenségekre nemcsak az eddig jellemző értékeket, hanem ezen túlmenően elsősorban a tervezés számára nélkülözhetetlen egyéb jellemző számértékeket is meghatározzanak. * A hidrológia különböző területein igen elterjedt, s a jégjelenségek jellemzésével kapcsolatban is használatos az eredmények gyakoriságának becslésére az úgynevezett tapasztalati valószínűség, ami alatt a szóbanforgó jelenség előfordulásának a relatív gyakoriságát értik, s e relatív gyakoriságok alapján következtetnek a jelenségek ismétlődésére, visszatérési idejére [23]. Nyilvánvaló azonban, hogy a relatív gyakoriság elsősorban arra a kérdésre ad feleletet, hogy mi volt a múltban. Például egy 100 éves észlelési adatsor rendezett mintájának első értéke azt jelenti, hogy a jelenség a vizsgált 100 évben egyszer következett be, vagyis relatív gyakorisága vagy százalékosan 1% volt. Tehát ha a relatív gyakoriságot a valószínűséggel azonosítjuk, úgy a jelenség átlagos visszatérési idejére —100 év p к