Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése

332 Csorna János takarót felszakítja és valóban előáll vízállásemelkedés is, azonban nem a levonuló árhullám víztömegéből, hanem az általa előidézett nyomáshullám hatására emelkedik meg a vízszint. A levonuló nyomáshullám tehát energiájának egyrészét arra használja fel, hogy előrehaladása közben a jeget feltörje. Továbbhaladva, a nyomáshullám maga mögött hagyja a feltört jeget. Tetmészetesen az elmaradt jég időben követi a nyomáshullámot és ha az árhullám elég tartós, le is vonul. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a jég felszakadásánál elsősorban a felszakadást előidéző árhullámból kialakuló nyomáshullám terjedését, a jégtakaró felszakadásához szükséges nyomás nagyságát kellene ismerni, csak ezek alapján lehetne meghatározni azokat az árhullámokat, melyek biztosítani tudják a jégtakaró felszakítását és a felszakított jég továbbszállítását is. A jégtakaró felszakadásánál tehát két alapvető tényezőt kell figyelembe venni ; elsősorban az árhullám hidrosztatikai nyomását és vele együttműködő felhajtó erőt, vagyis a víz mechanikai hatását, másodsorban a jelmelegedés hatását, amely a jégtakaró szilárdságát, ellenállását csökkenti. Minél nagyobb a hőhatás a mechanikai hatáshoz viszonyítva, annál kedvezőbb körülmények között szakad fel a jégtakaró. * Ha az árhullám az éghajlati viszonyok kedvezőtlen alakulása következtében nagy szilárdságú jégtakarót talál maga előtt, akkor az a nagyobb víznyomásnak is ellenáll és csak fokozatosan törik össze. Az acélos jégtáblák az ellenállóbb jégtakaróba ütközve vízszintes helyzetükből kibillennek, egymáshoz, egymásra préselődnek, összefagynak. Előfordulhat, hogy a jégtáblák több km hosszú szakaszon néhány méterrel a vízszint fölé érve közel függőlegesen állnak, egyrészük a jégtakaró alá sodródik és az átfolyási szelvény nagy részét elzárva, jégtorlaszt képeznek. Ilyen esetben a víz kénytelen addig duzzadni, amíg a felhajtóerővel együttműködő hidrosztatikai nyomás képes a torlaszt felemelni és megbontani. /4, 9, 11, 14, 15, 16, 19, 26, 37, 38, 39, 43, 45, 47]. II. A FOLYÓK JÉGVISZONYAINAK ELŐREJELZÉSE A folyók jégviszonyainak alakulását, mint láttuk igen sok tényező befolyásolja. Érthető tehát, hogy a jégjelenségek bekövetkezésének előrejelzése ma még nehezen megoldható feladat. A gyakorlat pedig mind sürgetőbben igényli a jégjelenségek előrejelzését. A jégjelenségek előrejelzéséhez mai ismereteink szerint két út áll rendelkezésre. Az első az ok és okozati összefüggéseket vizsgáló, a folyamatot befolyásoló tényezőket figyelembe vevő fizikai leírás, a másik a jégjelenségek valószínűségének becslése a matematikai statisztika módszereivel a rendelkezésre álló észlelési adatok alapján. Az alábbiakban rövid áttekintést adunk e két módszerről.