Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése

A Tisza jég jelenségeinek előrejelzése 331 Л felülről érkező víz a jégtakaró alatt csak a nyomás, illetve az esés növekedésével képes lefolyni. Ez azt jelenti, hogy a folyó beállása után az érkező vízhozamok levezetéséhez szükséges nyomás kialakulása miatt duzzasztás áll elő. A duzzasztás természetesen visszahat a beállt szakasz feletti folyószakaszra, ahol lecsökken az esés és a sebesség. A visszahatás következtében így olyan szelvényekben is képződhet jégboltozat, melyek egyébként a felülről érkező jéghozamot természetes lefolyási viszonyok mellett le tudták volna vezetni. Ilyen esetben már a másodlagos jégboltozat tartja vissza a felülről érkező jeget és erre támaszkodva épül tovább a jégtakaró. Gyakran előfordul, hogy a jégtakaró hosszabb-rövidebb szakaszon megcsúszik. A csúszás következtében feltört jégtakaró mozgó jégtáblái a lejjebb szilárdan álló jégtakaró fölé vagy alá sodródnak, illetve egymásra torlódnak. A beállás során vagy a jégtakaró megcsúszásakor a folyó hosszabb-rövidebb szakaszán szabad vízfelület alakulhat ki. Ezeken a szakaszokon a vízrészecskék túlhűlnek és a belső jégképződés rendkívül élénk. Az ilyen, valamint a jégtakaró felső vége feletti szabad felszínű szakaszon képződő szivacsos vagy kásás szerkezetű gomolyagokba összeverődött jégmasszát a víz a felszínen úszó jégtáblákkal együtt a jégtakaró alá sodorhatja. A jégtakaró alá sodort jégtömeg a felhajtó erő hatására a jégtakaró alsó felületéhez tapadhat és az átfolyási szelvény jelentős részét elzárva jégdugót hozhat létre. Jégdugó keletkezhet azonban olyan esetben is, amikor a jégtakaró kialakulása után átmeneti felmelegedés következik be. Ilyenkor az álló jégtakaró szilárdsága csökken, a felülről érkező jégtáblák az ütközés során az álló jégtakaró jegét összetörik és az összetöredezett jeget a jégtakaró alá sodorják. Előfordulhat, hogy a sebesen folyó víz még a zajlás idején sok jeget sodor a felépülő jégtakaró felső vége alá és így alakul ki a jégdugóképződés feltétele. Abban az esetben, ha az átmeneti enyhülést hosszabb hideg időszak követi, a már meglevő jégtakaró tovább épül. Ilyenkor a jégdugó már nem az álló jégtakaró felső vége közelében, hanem attól lejjebb helyezkedik el. A jégdugónak ez a fajtája rendkívül veszélyes, mivel a jég felszakadása idején jégtorlasz magját képezheti. A tavaszi felmelegedés a folyók vízgyűjtőjének felső részén rendszerint jelentős esőzésekkel jár, megkezdődik a hó olvadása és csökken a jégtakaró szilárdsága is. Az esőzésből és olvadásból árhullám indul a folyón lefelé. Az árhullám a jégtakaró felső végét elérve nyomáshullámot indít el a jégtakaró alatt. Ha az árhullám nem heves és kis vízállásemelkedést okoz, akkor a víz a jégtakaró alatt — esetleg azt kissé megemelve — lefolyhat anélkül, hogy a jégtakarót összetörné. Ha azonban az árhullám vízhozama jelentős, a vízszint megemeli, a jégtakarót felszakítja, összetöri. A vízszintemelkedés hatására megnő a vízfelület és a felszakadt, összetört jégtakaró a nyomáshullámot követve lefelé vonul. Megkezdődik a zajlás, a beállt jég elvonulása. A jég felszakadásával, illetve elvonulásával kapcsolatosan helytelenül az a nézet terjedt el, hogy az árhullám a jégtakarót feltöri, maga előtt göngyöli és ahol morfológiai okok vagy jégdugó akadályozza a levonulást, jégtorlasz keletkezik. Nyilvánvaló, hogy a jégtakaró alatt levonuló nyomáshullám sebessége lényegesen meghaladja a víz levonulási sebességét. Az előrehaladó nyomáshullám a jég3 Vízügyi Közlemények