Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században
20 Petrovics Nikola sítendő csatornán alacsonyabb szállítási árakat eredményezne. Mivel „valamely ország kereskedelme a szállítási és vámügyi kedvezményekkel, a termelés és a termeivény fejlesztése pedig a kereskedelemből származó előnyökkel van arányban, nem kétséges, hogy az egész ország szempontjából az lenne előnyösebb, ha a csatornát az állam építené" — fejezte be a fejtegetését Schwitzen. Az ő gondolatmenete és követ« keztetései arra utalnak, hogy a merkantilista tanítás hívei közé tartozott 31 3, amely az áruforgalomnak megkülönböztető fontosságot tulajdonított. Schwitzen számára legfontosabb az volt, hogy megépítsenek egy olyan csatornát, amely majd a legolcsóbb áruszállítási költségeket eredményezi és ezzel erős lendületet adna egész Magyarországon a kereskedelemnek, különösen a ritkán települt, gazdaságilag elmaradott délkeleti tartományokban. Schwitzen •— saját szavai szerint —- csak ilyen szempontból fejtette ki a másik elgondolást, de azon a véleményen volt, hogy jobb lesz még az is, ha a csatornát magántársaság építi meg, ,,mint ha emiatt ez a nagyszerű elképzelés esetleg nem valósulna meg". Schwitzennek erős érvei a Duna—Tisza-csatorna érdekében, az említett fenntartás mellett is, megerősítették a Kiss fivérek helyzetét és hozzájárultak tervük végleges elfogadásához, de Schwitzennek azt a javaslatát, hogy a csatornát az állam építse meg, nem fogadták el. Schwitzen a memorandumában terjedelmesen elemezte és kiegészítette a Kiss fivérek többi vállalkozását is, mert számolt azzal, hogy a csatornaépítést mégis csak magántársaságnak engedik át. Egyes Schwitzen-féle javaslatok be is kerültek az állam és a társaság között megkötött szerződésbe, azért hasznos lesz, hogy rámutassunk egyes fontosabb észrevételeire, kiegészítéseire és javaslataira. Mielőtt azonban erre rátérünk meg kell említeni, hogy a Kiss fivérek, azalatt míg Schwitzen a memorandumot írta, tehát 1792 áprilisában, és mielőtt megkapták volna a koncessziót, már biztosították a szükséges számú részvényt és a csatorna építéséhez szükséges tőkét. Az a körülmény, hogy a részvényesek a legmagasabb földtulajdonos arisztokrácia közül és befolyásos bankárok közül kerültek ki, mindenesetre nagymértékben befolyásolta azt a határozatot, hogy az építést magántársaságnak engedjék át. A különböző kedvezményeket és privilégiumokat illetően, amit a Kiss fivérek követeltek, Schwitzen kiegészítéseinek mindig az volt a célja, hogy a társaság kötelességeit pontosabban fogalmazzák meg, a Kamara érdekeit jobban megvédjék, és hogy szem előtt tartsák a magánszemélyek jogait. Schiwitzen azt is ellenezte, hogy a társaságnak díjmentesen engedjék át használatra a földeket, amelyek a Kamara és a Folyami Zászlóalj tulajdonát képezték. Követelte, hogy a társaság, amely nagy bevételt élvez majd a csatornából, ezt a területet vásárolja meg az államtól. Schwitzen többször kifejezi, hogy a csatornaépítés a társaság számára igen jövedelmező vállalkozás lesz. Ő az első az állami adminisztrációban, aki erre a megállapításra jutott, és az ő előrelátását a későbbi fejlemények teljesen igazolták 3 2. Schwitzen memorandumából kitűnik az a vitás kérdés is, hogy a 25 éves koncesszió lejárta után milyen feltételek mellett jogosult az állam megváltani a csatornát. A Kiss fivérek ragaszkodtak ahhoz, hogy az államnak ki kell fizetni az építési költségek teljes értékét. Schwitzen ezt ellenezte és állította, hogy ha ezt a feltételt elfogadják, akkor 25 év után az állam annyit fizetne a csatornáért mind ha saját maga építette volna, és elveszítené azt, amit a társaság 25 éven keresztül keresett rajta. Azt javasolta, hogy az Udvari Kamara, a Magyar Kamara, a Kamarai és Udvari Számvevőség és a tervezők tartsanak közös tárgyalást és állapítsanak meg egy
