Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században
Duna—Tisza-csatorna 17 Kamarának némi engedményeket tettek. A kamarai földekre, amelyeket parasztok használnak és törlesztést fizetnek a Kamarának, a Kiss fivérek azt javasolták, hogy jövőben a törlesztést a társaság fizesse ugyanolyan árban, ahogy a parasztoknak adták ki. A parasztok kártalanítását pedig a társaság átvállalja készpénzfizetéssel a mezőgazdasági termékek piaci árainak megfelelően. Azokat a földeket, amelyeket a Kamara közvetlenül használ, a Kiss fivérek ismételten díjmentesen követelték használatra. Amennyiben azonban a javaslatot nem fogadnák el, akkor a társaság hajlandó a Kamarának minden évben kártalanítást fizetni a rendelkezésre bocsátott terület után. A tervezők ezenfelül követeltek még egy nagyobb területet is, amely korábban rendszeresen elárasztás alá került, és pillanyatnyilag is kismértékben hasznosított terület, kb. 2,5 mérföldre Sztapár községtől, ahol barakokat emelnek a munkások részére és a társaság lovait legeltetik 2 4. Miután a kiegészítő magyarázatokat megadták, a Helytartóság és a Magyar Kamara hozzáfoghattak a javaslat megvizsgálásához. Megtartották az együttes tárgyalást úgy, hogy az utasítás Bécsből jött, elkészült a jegyzőkönyv, amelyben megszövegezték a közös határozatokat 2 5. Ennek a jegyzőkönyvnek már a bevezető részében mindkét intézmény kifejezésre juttatja „hogy ez a mü nemcsak hogy megvalósítható, hanem hasznos is minden szempontból" mind a kincstár, mind pedig az egész Magyarország számára. Ennek ellenére a Kamara és a Helytartóság nem akart végleges állást foglalni, hanem szükségesnek tartották, hogy szakbizottság helyszíni szemlén vizsgálja meg részletesen az összes körülményeket és állapítsa meg, hogy a tervezett mű nem 1'og-e kárt okozni „sem az embereknek, sem a földtulajdonosoknak". A szakbizottságnak Bácskába való kiküldetését indokolt óvatossági intézkedésnek kellett tekinteni, de ez a Kiss fivérek számára azt jelentette, hogy a munkákat nem lehet megkezdeni 1792 tavaszán, ahogy azt ők szándékoztak. És valóban a szakbizottság tagjai a javaslatukat csak 1792. októberében terjesztették elő. így a Magyar Kamara és a Helytartóság határozata egy egész év időveszteséget idézett elő a csatorna építésében. Mivel a Kamara és a Helytartóság ülése elvileg elfogadta a javaslatot a csatorna építéséről és elhatározta a szakbizottság helyszínre való kiküldését, áttért a kedvezményeknek egyenkénti megvizsgálására. Ennél a tervező követeléseit a feudális nagybirtokosok álláspontjáról értékelték. Először a halászat kérdését tárgyalták. Hangsúlyozták, hogy a halászat a feudális nagybirtokosok joga és hogy a halászatot a társaság javára csak megfelelő pénzbeni térítés ellenében lehet átengedni. Azután a szénakaszálás kérdését tárgyalták a létesítendő csatorna töltésein. A bizottság tagjai úgy vélekedtek, hogy a legeltetést a töltéseken nem lehet megengedni, mert az azok megrongálásához vezethet, de ha meglesz a szénakaszálás feltétele, a széna azt illeti, akinek a földjén a töltés fekszik. A bizottság nem értett egyet a Kiss fivéreknek azzal a javaslatával, hogy a magán személyektől kisajátítandó földek árát bizottságilag állapítsák meg. Azt a véleményt fogadták el, hogy a föld árát a megyei szerveknek kell megállapítani a tulajdonosokkal folytatott egyezkedés alapján a feudális urak részvételével. A többi észrevételeknek nem volt nagyobb jelentősége. Például az a javaslat, hogy kötelezik a társaságot a csatornán nagyobb számú híd építésére, ha szükségesnek mutatkozik a zavartalan közlekedés lebonyolítása szempontjából, teljesen indokolt volt. A Kiss fivérek részére a Helytartóság és a Kamara követelései mégis elfogadhatók voltak. Ezek csak az építési költségre és a társaság hasznára voltak kihatás2 vízügyi Közlemények
