Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

RÖVIDEBB KÖZLEMÉNYEK ÉS BESZÁMOLÓK A CIKOLASZIGLTI MELLÉKÁGREKDSZEB MEBEBVÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA LACZAY ISTVÁN

1 A magyar Felső-Duna múlt század végi szabályozása [1] a párhuzamművek közé szorított főmeder kialakításával, az árvédelmi töltések kiépítésével a jobb és bal parti mellékágak (mellékágrendszerek) sorozatát hozta létre. Ezeket a mellékágakat kisvizek idején csupán a szivárgó vizek táplálják, tehát ez időszakban csak jelentéktelen mértékben vesznek részt a vízszállításban. A vízállások (vízhozamok) növekedésével a párhuzamművek magasságától függően — előbb medrükben, majd a teljes hullámtéren - í'okozatosan kapcsolódnak be a víz- és hordalékszállításba. A mellékágrendszereknek tehát jelentős szerepük van a főmeder levonulási viszonyainak alakulásában és ezen keresztül a mederalakulásban is. A Felső-Duna mederváltozása, a görgetett hordalék lerakódásából adódó mederemelkedés pedig a szabályozásnak és a hajózásnak mindmáig legégetőbb, megoldatlan kérdése. Nyilvánvaló tehát, hogy a kérdést a főmeder, a mellékágak és a hullámtér levonulási viszonyainak egyidejű figyelembevételével kell vizsgálni, hiszen csak így várható, hogy az eredmény a szabályozás hatékony eszköze lesz. A vizsgálatokhoz elsősorban az általános szabályozás előtti és utáni állapotok ismerete lenne szükséges. Sajnos, a szabályozás előtti állapotról szabatos, összehasonlításra alkalmas mérési anyagunk nincs. Az azóta végzett mérések, megfigyelések és következtetések java része is a főmederre irányult. A mellékágak vonatkozásában pedig a század eleji helyszínrajzi felvétel óta a legutóbbi évekig nem történt említésre méltó esemény. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) Vízrajzi Osztálya 1960—62-ben elvégezte a jobb parti mellékágrendszerek teljes vízrajzi felvételét. Ez a felvétel már alkalmas a mellékágak szabályozás óta eltelt változásainak lemérésére és segítséget adhat hatékonyabb szabályozási elvek és módszerek kialakításához is. Természetesen az eddigi mérések, vizsgálatok eredményei még csak kiindulásnak tekinthetők, a tapasztalatok általánosítása és hasznosítása további megfigyelést és értékelést igényel (2). A Felső-Duna jelenlegi állapota, a mederemelkedés elleni védekezés azonban sürgős műszaki beavatkozást igényelt. Ezért az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉVIZIG) Árvízvédelmi és Folyamszabályozási csoportja az eddigi tapasztalatok alapján — a közös Duna-szakasz problémáival foglalkozó magyar—csehszlovák Közös Műszaki Bizottság (KMB) irányelveinek megfelelően — tervet dolgozott ki a felső-dunai egységes főmeder kialakítására és a mellékágak rendezésére. E tervnek egyik fázisa a cikolaszigeti mellékágrendszer és a hozzá tartozó főmeder partvonalának szabályozása (3), aminek építési munkái folynak és 1968-ban várhatóan be1 Laczay István a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos segédmunkatársa.