Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Bogárdi István-Némethy László: Töltések árvízi terhelése

204 Bogárdi I.—Nérnethy L. Az árvízi terhelés és árvíz alatt lefolyó vízmennyiség között nyilvánvalóan szoros a kapcsolat. A kapcsolat közelítő meghatározására egyszerűsítő feltevést állítottunk fel. A vizsgált szelvényekre megadott vízhozamgörbéknek azt a szakaszát, amely a mederből kilépő vízállásokhoz tartozik, egyenessel helyettesítettük. Ez a feltételezés azt jelenti, hogy ebben a tartományban — a középsebesség állandó, független a vízállástól és attól, hogy áradó, tetőző vagy apadó vízről van szó; — a keresztszelvény területének növekedése a vízállás növekedésével egyenesen arányos. A tetőző vízállásokra szerkesztett vízhozam görbék szóbanforgó szakasza, a vizsgált szelvényekben valóban kevéssé görbült, az áradó és apadó szakaszokhoz tartozó vízhozamok — mivel a teljes árhullám alatt lefolyt vízmennyiséget tekintjük — egymást ellensúlyozzák, így a közelítést megengedhetőnek ítéltük. Az összefüggés általános alakja V=a(t

2-t

1) + bP (5) ahol az ismert jelöléseken kívül V=(/

2 — tj) időköz alatt lefolyt vízmennyiség, a =h[ vízállásnál 24 óra alatt lefolyt vízmennyiség, b —hj vízállás feletti 1 m vízszintemelkedéshez tartozó napi vízhozam. A képletben szereplő (a és b) állandók meghatározása érdekében a vizsgált szelvényekben — a Vízrajzi Évkönyv napi vízhozam adatai alapján — meghatároztuk az egyes árhullámok alatt levonult vízmennyiséget (I. táblázat). I. táblázat Hely Vízhozam-idősor kezdete a b max hiba Hely Vízhozam-idősor kezdete 10* raVnap % Szolnok 1953 (1958) 115 61 6,0 Szeged 1953 190 45 0,6 Budapest 1952 491 117 2,5 Mohács 1952 (1955) 433 103 6,5 Szolnok és Mohács esetében a rendelkezésre álló teljes adatsort nem lehetett tekintetbe venni, mert a napi vízhozamok meghatározásához használt vízhozamgörbe erősen megváltozott. Ezeken a helyeken a zárójelbe tett évszám mutatja a figyelembe vett idősor kezdetét. Az állandókat az egyes árvizekhez tartozó értékek kiegyenlítésével kaptuk. Feltüntettük a képletek segítségével, illetve a vízhozamadatok alapján számított értékek legnagyobb különbségét, azaz a maximális hibát. Ezek igazolják a közelítéseket, mert nem haladják meg a vízhozammérés során fellépő hibát. A továbbiakban az árvízi terhelés matematikai statisztikai vizsgálatával foglalkozunk.