Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Zboray Károly: A folyószabályozás időszerű kérdései

A folyószabályozás 147 5. A szakágazat jelenlegi helyzete és a fejlesztési tervek A folyószabályozás időszerű kérdéseinek tárgyalása során elsősorban ennek a nagymúltú szaktevékenységnek ma is fennálló, sőt fokozódó jelentőségére, a szakágazatnak a vízgazdálkodásban betöltött szerepére és annak helyes megítélésére kívántam az előbbiekben a figyelmet felhívni, mert ezekről a kérdésekről az utóbbi időben a műszaki irodalomban vagy a szakmai előadásokban alig-alig esett szó. Viszont a folyók szabályozottsági állapotáról, az évenként végzett munkáról és a fejlesztési tervekről az időközönként kiadott hivatalos beszámolók, illetve az Országos Vízgazdálkodási Keretterv és a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek kellő tájékoztatást adnak, ezért itt ezeket a kérdéseket csak főbb vonalakban és néhány jellemző számadattal, de azok részletezése nélkül kívánom tárgyalni. A szakágazat kezelésébe jelenleg összesen 2822 km hosszú — kb. felerészben hajózható —- folyó- és csatornaszakasz, továbbá a Balaton és a Velencei-tó tartoznak. Az 1965. év végén a teljesen vagy részben szabályozott folyószakaszok összes hossza kereken 1100 km-re tehető, a beépített összes kőanyag mennyisége pedig csaknem 10 millió m

3, a rőzseanyagé kb. 1,7 millió m

3. A felszabadulás óta eltelt 20 év alatt az említett kőanyag-mennyiségből több mint 30%, évi átlagban tehát 150—160 ezer m

3 került beépítésre. Elvégeztük még 1945. óta több mint 8 millió m

3 szabályozási kotrást is. Az előbbiekben közölt néhány számadaton kívül folyóink szabályozottsági állapotát és a tervezett fejlesztést röviden a következőkben ismertetem. A Dunán a két legfontosabb szabályozási cél — a jeges árvízveszély medermorfológiai okainak kiküszöbölése, és — a Dunabizottság által megállapított hajóútméretek biztosítása. Az említett két szabályozási cél az egész magyar Dunára vonatkozik, mégis a Budapest feletti szakaszon — ezen belül elsősorban a Rajka—Gönyű közötti 59 km hosszú folyamszakaszon —- a hajózási igények kielégítése (főleg a DB-víz alatti 23 dm vízmélység biztosítása), a Budapest alatti, jégveszély szempontjából kritikus folyamszakaszon pedig a jégtorlódásra haljamos mederszakaszok rendezése képezi legfőbb gondunkat. Mindkét cél elérésére lényegében azonos szabályozási módszereket alkalmazunk: hosszirányú művek (vezetőművek, partvédőművek) és a medret a kívánt mértékűre leszűkítő keresztirányú müvek (sarkantyúk) építésével igyekszünk elérni a kívánt mederalakot és vonalozást. Szabályozási kotrásra főleg a Felső-Dunán van szükség, a Dunaföldvár alatti szakaszon e nélkül is megvalósíthatók a szabályozási célok. — A dunai szabályozási munkák számottevő eredményeket hoztak mind a hajózási viszonyok megjavítása, mind pedig a jégveszély csökkentése szempontjából, az előrehaladás üteme azonban nem kielégítő. A Dráván a korábban épült partvédőművek fenntartási munkáin kívül a drávaszabolcsi országhatár felett mintegy 10 km hosszú folyószakasz rendezését végeztük — részben még végezzük, — a Murán pedig a karbantartási munkák mellett a letenyei és a murakeresztúri hidak környezetében végeztünk az utóbbi években mintegy 2—2 km hosszban nagyobbarányú szabályozást. Ezek a szabályozott szakaszok szolgálhatnak majd kiindulási alapul a további rendszeres szabályozáshoz, melyet természetesen a tervezett magyar—jugoszláv érdekeltségű Mura—Dráva vízerőhasznosítás szempontjaival kell majd összegyeztetni. A szükséges felvételek jórészt elkészültek.