Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Zboray Károly: A folyószabályozás időszerű kérdései

148 Zboray Károly A Tisza meder vízjárási, hordalékszállítási és lefolyási viszonyai a századfordulóra elvégzett legalapvetőbb szabályozási munkák — főleg az átmetszések — hatására lényegesen megváltoztak a korábbi állapothoz képest. Bár az erősen megrövidített folyó egyes szakaszain a töltések közötti sávon ma is számottevő medervándorlási tendencia észlelhető, az elmúlt 70 év tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a folyó az új helyzetet általában elfogadta, aminek jele az is, hogy a meder — néhány rövidebb szakasz kivételével — jelentékeny mértékben beágyazódott. — A folyó életében újabb számottevő változást jelentett a tiszalöki vízlépcső megépítése és további jelentős változás lesz a kiskörei vízlépcső létesítése, melynek munkái most vannak folyamatban. Tiszai szabályozási munkáinkat mindezek figyelembevételével végeztük és végezzük, sajnos azonban anyagi lehetőségeink miatt nem a kívánt mértékben; ennek következtében csak részben sikerült megszüntetni a Tiszalük—Tiszafüred közötti folyószakasz rossz gázlói folytán fennálló hajózási akadályokat, pedig a gázlók teljes rendezése nagy mértékben elősegítette volna a tiszai II. vízlépcső építéséhez szükséges anyagok — főleg a terméskő — helyszínre szállítását. A mellékfolyókon elsősorban azokon a helyeken végeztünk és végzünk szabályozást, ahol a szakadó partok árvízvédelmi töltések, utakat, vasútakat vagy községi belsőségeket veszélyeztetnek. Hangsúlyoznunk kell, hogy jelenlegi helyzetünkben ezek a szabályozási munkák nemcsak a mellékfolyók, de jórészt a Tisza vonatkozásában is sokkal inkább csak a közvetlen veszélyeztetettség megszüntetését jelentik, mintsem az igazi értelemben vett, hosszabb folyószakaszokra kiterjedő szabályozást, amire csak kevés helyen tudtunk anyagi lehetőséget biztosítani. Fentiekben csak vázolni kívántam az utóbbi években, ill. jelenleg is folytatott folyószabályozási tevékenységünket, melynek célkitűzései a jelenlegi III. ötéves tervidőszakban sem változtak és a további fejlesztés során is főleg csak az eddigi nem kielégítő munkavolument és ütemezést kívánjuk növelni, illetve meggyorsítani. A szabályozási célok előbbiek szerinti megjelölésén túlmenően a szükséges munkák részletes ismertetése csak külön tanulmány keretében lenne lehetséges. A munkamennyiségek és költségelőirányzatok érzékeltetésére csupán annyit említek meg, hogy az 1966—1970. közötti fejlesztési időszakban összesen 414 000 m

3 kőanyag, 44 000 m

3 rőzseanyag beépítését és 1 140 000 m

3 kotrás elvégzését tervezzük. Ezt a munkaütemet azonban a továbbiakban lényegesen fokozni kell még abban az esetben is, ha a népgazdaság teherbíróképességének reális figyelembevételével az 1966—1985. közötti 20 éves tervidőszakra az Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2,7 milliárd forintos 20 évi előirányzatát csak mintegy 40%-ban kívánjuk megvalósítani. Az 1961—1970. közötti 10 évben az eddig biztosított keretek ugyanis az említett 20 évi előirányzathoz képest a megvalósítás terén csak évi 1%-os előrehaladást tesznek lehetővé. A tervezett fejlesztéssel kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy a dunai vízerőműrendszer megvalósításától függetlenül is fokozott erővel folytatni kell a Felső-Duna szabályozását, mert a hajózási viszonyok romlása a Dunán — mint nemzetközi víziúton — még átmenetileg sem engedhető meg. Ugyancsak fokozni kell a tiszai szabályozási munkák ütemét mind a tiszalöki vízlépcső duzzasztási határa feletti, mind a kiskörei vízlépcső alatti folyószakaszon, mert egyre inkább jelentkeznek olyan szállítási igények, amelyek a Záhony — déli országhatár közötti közel 500 km hosszú Tisza-szakasz teljes értékű víziúttá való kifejlesztését teszik indokolttá és szükségessé.