Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Böcker Tivadar: A budapesti hévízkutak összefüggésének vizsgálata

A budapesti hévízkutak, összefüggése 371 tént, és ezek az összes fakasztott vízmennyiségnek mintegy 50%-át szolgáltatták. Hasonló tapasztalatokat szűrtek le az ország más területein is. Ezt a régi felismerést [14], melyet a későbbi kutatók tényekkel is igazoltak [3, 4, 9, 20, 21], próbáltuk nyomozni a budapesti mélyszerkezetben, sajnos meglehetősen kevés adat alapján. Röviden ismertetésre kerülnek tehát azok a vetőcsomópontok, amelyek az 1. ábrán láthatók. Л Duna vonala mentén húzódó törésvonal a Szentendrei sziget D-i csúcsától ÉÉK-re mintegy 2,5 km-re találkozik a Palotai patak völgye mentén haladó töréssel és itt alakul ki az első csomópont, É-ról D-felé vizsgálva a kérdést. A második vetőtalálkozási pont a Solymári völgyet É-ról határoló vető, a Duna menti vető és a Rákos patak medrét követő szerkezeti vonalak találkozásánál található, a Dagály fürdő és a volt Fürdősziget környékén. Ezen a törésvonal találkozási ponton, illetőleg annak környékén húzódik át Rudáról Pestre a Csillaghegyi kutak és a Pünkösdfürdői kút között levő karéjos törésvonal (pünkösdfürdői törés) is. A Duna menti harmadik vető csomópont a Margitsziget É-i végénél tapasztalható, ahol a dunai törésvonal és a Solymári völgyet D-ről hátároló vető találkozik egymással. A negyedik Duna menti szerkezeti vonal metsződési helye a Margitsziget D-i végének környékén feltételezhető. Itt a dunai törés és a két városligeti kút között elhaladó K—Ny-i csapásirányú vető (városligeti törés) találkozik. Ennek folytatása a Rózsadomb alján is kimutatható. A következő, sorrendben az ötödik, de kisebb jelentőségű csomópont a Várhegy lábánál feltételezhető, ahol a dunai törés és a Blaha Lújza téren, a földalatti vasút építkezésénél észlelt kisebb, K—Ny-i csapású vető találkozik egymással. A hatodik vetőcsomópont a Gellérthegy D-i végénél mutatható ki, ahol a nagy, mintegy 200 m körüli elvetési-magasságú, DNy—EK csapású vető (budaörsi törés), a dunai töréssel és az Ördögárok mentén húzódó törésvonallal találkozik. A kimutatható hetedik vetőtalálkozási pont a városligeti kutak környékén, inkább a Széchenyi fürdő kútjához közelebb található. Itt a már említett K-Ny-i csapású törésvonal találkozik a pünkösdfürdői karéjos töréssel. A nyolcadik vetó'csomópontot a Zuglói kút környéke dokumentálja, ahol feltehetően egy kis körzetben a városligeti K-Ny-i törés, a Rákos patak menti törés és a budaörsi törésvonal találkozik egymással. Nyilvánvaló, hogy az ismertetett főtörésvonalak találkozási pontján kívül még igen sok, de a hiányos adatokból nem értékelhető vető és vetőcsomópont található a térképlapon ábrázolt területen. Ilyen pl. a Csepel II. kút környékén kialakult csomópont, továbbá a főszerkezeti pászták és az ezeket határoló vetőkre merőleges szerkezeti irányok találkozási pontjai stb. A fenti vetőtalálkozási helyeken, vagy azok környékén a bányászati tapasztalatok alapján nagy, vagy nagyobb hozamú kutaknak, fúrásoknak kell lenniök. És ha végigtekintünk ezeken, azt tapasztaljuk, hogy a Dagály és a Fürdősziget, Margitsziget I., III. és az Elektromos kút, a Margitsziget II. kút, a Várhegy lába alatti szökevényjorrás, a Gellért fürdő forrásai, a Városligeti kút, különösen a Városliget II., a Zuglói kút a maga 342 méteres üregével és az ezekhez tartozó nagy vízhozamok szinte kivétel nélkül igazolni látszanak ezt a megállapítást.