Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
3. füzet - Böcker Tivadar: A budapesti hévízkutak összefüggésének vizsgálata
372 Böcker Tivadar Az eddig ismertetett mély szerkezeti viszonyok nyilvánvalóvá teszik a budapesti felszíni, felszín alatti karsztrendszer összeköttetését és egyértelműen bizonyítják az összefüggés lehetőségét. A továbbiakban a kutak egymásrahatásának mélyszerkezeti lehetőségét vizsgáljuk meg. Egy repedezett, karsztosodott járatokból álló vízrendszert az érrendszer mutat be legjobban. Az érrendszerben a vér keringését az ütőerek biztosítják, és hogy a test minden porcikájának oxigénszükségletét a vér biztosítani tudja, az ütőerekbő 1 számtalan hajszálér ágazik ki, és hálózza be a testet. Mindenki előtt közismert, hogy a vérrendszerre egészen más hatást kelt, ha valaki egy ütőeret vág meg, vagy csak néhány hajszáleret. Az első esetben a vérrendszer hirtelen és nagyütemű vértelenedése következik be és a hatás katasztrofális lehet, míg a második esetben néha csak egy-két cseppnyi a veszteség, melynek hatása nem is érződik. A karsztos rendszerben a főütőerek szerepét a szerkezeti vonalak és ezek kiterjedt törészónái képviselik, míg a hajszálereket a vetők közti kisebb repedések, karsztos járatok alkotják, melynek méretei néhány mikrontól pár centiméterig terjedhetnek. A főütőereket, azaz a vetőzónákat megcsapolva kapjuk a legnagyobb vízhozamokat, amelyek — ha bányászatról van szó — katasztrofálisak. Ha két kút azonos vetőt csapol meg, akkor az egymásrahatás teljesen világos és egészen hirtelen is jelentkezhet. Ez az egymásrahatás lehet az egyik kút szempontjából katasztrofális is, gondoljunk arra, hogy egy ütőérsérülés (egyik kút) felett elkötve az ütőeret (másik kút), a sérült helyen megszűnik a vér áramlása. Ha azonban a ha j szálereket, azaz a kisebb járatokat csapoljuk meg egy kúttal, az egymásrahatás — bár elvileg és gyakorlatilag is létezik — mégis alig érezhető, szinte elhanyagolható. A fentiekből következik, hogy egy új kút bekapcsolásának hatása az azonos főütőerek, vetőrendszerek mentén érezhető elsősorban és sokkal kevésbé a vetőzónák között elhelyezkedő kutaknál. A karsztvízszint alakulását befolyásoló tényezők A kompresszorozási időszak alatti vízszintváltozások részletes tárgyalása előtt röviden ismertetni kell, hogy milyen tényezők, miként befolyásolják a karsztvízszint dinamizmusát. így a vízemelés hatását meg lehet különböztetni az egyéb hatásoktól. a) Az utánpótlódás és a természetes megcsapolás hatása A nyílt karsztban a karsztvíz felszíne állandó jellegű mozgást végez a csapadékból adódó utánpótlódás és a természetes megcsapolások hatására. Ez a mozgás, illetőleg a mozgás során létrejött vízszintváltozás időbeni megoszlása közel sem egyenletes, amint erre már az 1940-es években rámutattak [6]. A tavaszi időszakban, amikor a beszivárgás mennyisége a legnagyobb, a nyílt karsztvíztükör hirtelen emelkedő tendenciát mutat, majd a megcsapolások hatására állandó jelleggel süllyedő irányzatú. Ez tehát a nyiltkarsztvíz szintjének dinamikája és ezért „nyugalmi" vízszintről beszélni meglehetősen illuzórikus. A statikus vagy nyugalmi vízszint fogalmának használata egy mechanikus szemlélet eredménye, mely a többféle hatás-ellenhatás dialektikájának eredményeként létrejött állandó változásból egy állapotot önkényesen kiragad.
