Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Orlóczi István-Schlegel Oszkár: Jelentősebb belvízvédekezéseink összehasonlító értékelése

66 Orlóczi I.

—Schlegel О. A vízügyi szervezet a belvízi művek fenntartását és fejlesztését — 1948 — 1953 közötti szünet kivételével — gazdasági lehetőségeinek megfelelő mértékben, mint alapvető feladatot látta el. Ezen a téren jelentős műszaki fejlesztési eredmény főképpen a földmunkák gépesítése és a szivattyúk szerkezeti fejlődése. Jelentős fejlődés volt a védekezés szervezettségének és a védekezési eszközöknek a területén is. Az elsőre vonatkozóan elég talán csak a rendszeres ár- és belvízvédelmi összekötői értekezleteket, mint az országosan egységes védelemirányítási szervezetet, a másodikra vonatkozóan pedig az ÁKSZ osztagokat, a saját védelmi eszközök mennyiségi növelését és a védelmi anyagok — zsákok, karók stb. — országosan megszervezett igénybevételét említeni. Az 1966-os belvíz kedvező fejlődést mutat a mezőgazdasági szervezetekre háruló feladatok ellátásában is. A magánbirtokok idején — és különösen a paraszti birtokoknál — nagyobb gondot fordítottak a belvízkárok elhárítására, mint a szocialista nagyüzemek megalakulásuk időszakában. Az elmúlt néhány évben a hatékony állami támogatás és a gazdaságok megerősödése következtében számos helyen a múltat meghaladó eredmények születtek. Évente számos üzemen belüli csatorna és árok épült, és a gazdaságok fokozatosan felismerik és alkalmazzák a belvízvédelem közvetett — földművelési — módszereit. 4. A belvízvédekezéssel kapcsolatos hidrometeorológiai tevékenység Lászlóffy 1941-ben a Vízügyi Közleményekben írta a következőket: „A belvizekről, amelyek folyóinknál és patakjainknál is nagyobb károkat okoztak, vízrajzi szempontból keveset tudunk." Ma ezt — az egyes részletkérdésekben elért eredmények kiemelésével — azzal egészíthetjük ki, hogy amennyivel ma a lényeget tekintve többet tudunk, az elsősorban a szervezet egységesítéséből következő műszaki nyilvántartás eredménye, és a közelmúlt belvizeinek szubjektív tapasztalataiból levont spekulatív következtetés. A belvíz hidrológiai kutatásának területén kedvezően változtak a feltételek. A kísérleti területek megvalósítása, a belvizek összegyülekezésére vonatkozó elméleti vizsgálatok, a növénytermesztés módszereinek és a talajok vízháztartásának kapcsolatára vonatkozó vizsgálatok a tudományos fejlődés jelentős tényei. Alig tapasztalható azonban változás a védelemirányítás objektív megalapozásához szükséges hidrometeorológiai észlelések, illetve értékelések területén. Az 1963 —66-os belvizeknél már voltak ilyen irányú kezdeti kísérletek, főképpen a székesfehérvári és szegedi területeken. Csak napjainkban indult meg a vízállás- és vízhozamészlelések tervszerűvé tétele. Becslésszerű adatok szerint 1940-42-ben kb. 400-500, 1966-ban 600-800 vízmérce volt belvízrendszereinkben. Ezek többsége szivattyútelepeknél található és ezért a 25 ezer km csatornahossznál a belvizek lefolyásának folyamatos és megbízható követése alig lehetséges. Sajnálatos hiány, hogy a lefolyást meghatározó tényezőket és tevékenységeket általában nem rögzítik. 1963-ig szervezett vízhozammérésről nem beszélhettünk. A szivattyúk névleges teljesítményéből megállapított vízmennyiség-adatok mellett esetenként és helyenként egyszerű módszerekkel mértek vízhozamokat is, azonban ezekből — kis számuk és bizonytalan megbízhatóságuk miatt — csak becslésszerű következtetéseket lehet levonni. A vízhozamok több helyen és nagyobb számban történő méréséhez a feltételeket lényegében az öntözés fejlődése biztosította. Jelenleg belvízkor általában az