Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Orlóczi István-Schlegel Oszkár: Jelentősebb belvízvédekezéseink összehasonlító értékelése

Jelentősebb belvízvédekezéseink 67 öntözőüzem szervezetéhez tartozó vízmérők kb. 50 — 60 szelvényben végeznek rendszeres vízhozammérést. A fölsoroltakon kívül említést teszünk a hóvastagság- és víztartalommérések korszerűsítéséről és számuk növekedéséről. Az egyéb hidrometeorológiai tényező (szél, páratartalom, párolgás, hőmérséklet stb.) észlelése tájegység nagyságú területek viszonyait rögzíti. Nem tartozik szorosan a hidrológiai észlelésekhez az elöntött területek nyilvántartása, de ezek feltétlenül szükségesek egy terület belvízi viszonyainak vizsgálatához és nélkülözhetetlenek a belvízvédekezés irányításánál. Az elöntések fölmérését (inkább becslését) tradicionális módon végzik: csatornaőrről csatornaőrre szálló hagyományként. (Ez abból a szempontból kedvező, hogy így az adatok nagyságrendileg összehasonlíthatók.) A korszerűsítés ez esetben nemcsak technikai, anyagi kérdés, hanem nagymértékben a fogalom egyértelművé tételét is szolgálja. A hidrometeorológiai ismeretek fejlesztése szükségessé teszi az észlelések rendszerének kidolgozását, ezenbelül részleteiben a belvízvédekezés irányításához — a korszerű vízkormányzáshoz — szükséges adatok meghatározását. A szűkebb értelmű hidrometeorológiai észleléseket ki kell egészíteni a belvízképződést befolyásoló mesterséges tevékenységek nyilvántartásával. Összefoglalás Összefoglalásként az 1940 — 42. és az 1966. évi belvíz összehasonlítása során csupán azt kívánjuk kiemelni, hogy a belvízi művek fejlesztése, a belvízvédelmi szervezet egysége, a védekezés egységes és tervszerűbb irányítása meghozta gyümölcsét. A tapasztalatokon okulva inkább a továbbhaladáshoz kívánunk néhány gondolattal szolgálni, annál is inkább, mert a fejlődő mezőgazdaság, ipar és települések mind nagyobb igényeket támasztanak és mind jobban sürgetik a magasfokú kárelhárítást. A belvízvédekezés általános és egyes időszakokra terjedő értékelésénél a sok és változó tényező miatt az abszolút számokkal való összehasonlítás természetesen nem lehetséges, annál is inkább, mert a védekezéssel kapcsolatos adatok gyűjtését csak a közelmúltban kezdtük meg. A régebbi belvizes időszakok védekezésére vonatkozó adatok egyrészt nagyon hiányosak, másrészt erősen szubjektívek. Precíz összehasonlításra tehát nincs mód, de ez nem is célunk, csupán a belvízkeletkezés és a védekezés feltételeinek elemzésével, illetve ezekben bekövetkezett változások és fejlődés bemutatásával kívántuk értékelhetővé tenni különösen az 1940 — 1942. és az 1966. évi védekezés közötti különbséget. Főként pedig rá kívántunk mutatni arra, hogy ha nem is teljesen, de igen nagy mértékben lehetőségünk van a belvízvédekezés feltételeinek jelentős módosítására, minek révén kiküszöbölhetjük a védekezésből az ötletszerűséget, és rátérhetünk az okszerű megelőző és tényleges védekezésre. Ennek megvalósításához azonban sok a tennivaló. A korszerű belvízvédekezés alapelve csak a természeti és gazdasági jeltételekkel összhangban levő tervszerű belvízgazdálkodás lehet, nevezetesen az optimális vízvisszatartás a területen károkozás nélkül el nem helyezhető belvizek levezetése mellett. Ez a megfogalmazás már rámutat, hogy a biztosítások szükségessé teszik a tervszerűséget és a folyamatos előkészítést, de jelzik a védekezési tevékenységnek ket5'