Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Orlóczi István-Schlegel Oszkár: Jelentősebb belvízvédekezéseink összehasonlító értékelése

58 Orlóczi I

.

—

Schlegel О. helyezett provizórikus szivattyúkapacitás a csúcsidőszakban közel kiegyenlítette a két terület közötti kiépítettségi különbséget. 1963-ban a belvizet okozó időjárási tényezők a Tiszántúl déli részén kedvezőbbek voltak, mint északon — s akkor a belvíz jellegzetesen tájegységi jellegű volt. Erre az évre vonatkozó görbéknél csak a csökkenő ág jellege érdemel figyelmet. A változás közel azonos mértéke arra enged következtetni, hogy a jelenlegi műszaki színvonalon a csúcsidőszakot követően az elöntés csökkenésében csak a természeti tényezőknek volt döntő szerepük. Ezt igazolják lényegében az 1966-os görbék is. Másrészről a maximális elöntés — különösen a szegedi területen tapasztalható rendkívül rövid időtartama szembetűnően mutatja a védelmi beavatkozás eredményességét. 3. A belvizek elleni védelem természeti és műszaki feltételei A korábbi időszakok belvízvédekezéseinek az 1966. évi védekezéssel való összehasonlításánál nem tekinthetünk el a belvízképződés és a kárelhárítás feltételeiben idők folyamán beállott változásoktól, fejlődéstől. Nevezetesen figyelembe kell vennünk mind a belvízzel leginkább érintett mezőgazdaságban végbement társadalompolitikai változásokat, agrotechnikai fejlődést, a termelés új szerkezetét, mind pedig a belvízvédelmi müvek, berendezések fejlődését, illetve teljesítőképességének növekedését. a) Természeti feltételek Magyarország kereken 44 ООО km

2 síkvidéki, belvizes területéből kereken 32 ООО km

2 a Tisza és 12 ООО km

2 a Duna vízgyűjtőjébe tartozik. Ezen a területen 83 egységes és egymástól viszonylag jól elválasztható belvízrendszer van. A rendszerek a Dunától a keleti országhatárig szorosan csatlakoznak, míg a Dunántúlon három nagyobb — egymással nem érintkező — foltot alkotnak. Mivel a Dunántúlra eső belvízrendszerek nagyobb része (Szigetköz, Hanság, Kisbalaton) természeti adottságánál fogva egészen más jellegű, mint az alföldi rendszerek, a további fejtegetéseinket általában a Dunától keletre elterülő rendszerekre vonatkoztatjuk. A belvízi elöntésnek elvileg csak az összefüggő víztükrű területeket tartjuk. Ezek egy része általában azokban a domborzatilag zárt medencékben alakul ki, amelyeknél a talaj vízbefogadó képessége és a felszíni lefolyás kisebb a belvízképződés intenzitásánál. Másrészről főképpen a csatornák alsó szakasza mentén 6. ábra. A debreceni és szegedi terület 1963. és 1966. évi elöntési adatainak összehasonlítása