Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Orlóczi István-Schlegel Oszkár: Jelentősebb belvízvédekezéseink összehasonlító értékelése

Jelentősebb belvízvédekezéseink 59 gyakoriak az elöntések. Ez utóbbiaknál a domborzati és talajadottságok csak másodlagosan befolyásolják az elöntés területi és időbeli kiterjedését. Az elöntött területre vonatkozó adataink a fentieken kívül változó és meglehetősen szubjektív értékeléssel tartalmazzák a mikrodomborzat és talajviszonyok okozta ,,tocsogókat", valamint kis mennyiségben azokat a területeket, ahol felszíni vízállások ugyan nem alakultak ki, de a talaj teljesen telítetté vált. Az elöntések előbbi két formájának helyei mindaddig állandóak, amíg mesterséges beavatkozás (a csatornahálózat sűrítése és a vízelvezetés intenzitásának fokozása) a meghatározó természeti feltételeket meg nem változtatja. A belvizes terület jelentős része (mintegy 28 ezer km

2) egyrészről a természetes domborzati viszonyok és a mesterséges gerincvonalak, másrészről az árvízvédelmi gátak által meghatározott zárt medence, klasszikus értelemben vett belvízöblözet. Itt az elöntés kiterjedése jórészt a vízelvezető művek teljesítőképességének függvénye. Az utóbbi formájú elöntések mértékét és helyét elsősorban a mezőgazdaság szerkezetének színvonala befolyásolja. Gondolunk itt egyrészt a belvíz összegyülekezésében lényeges szerepet játszó árkok, táblaválasztó barázdák sűrűségére — ami a művelési egység — a tábla nagyságával van szoros kapcsolatban, másrészt a talajművelés módjára és a termesztett növények megválasztására. Belvizes területeink domborzati és talajviszonyai, az időjárási elemek mellett a belvízképződés jellegével legszorosabb kapcsolatban levő tényezők, általában állandóak. Jelentősen megváltoztak azonban a mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatos tényezők. Ezek részletes elemzése túllépné tanulmányunk célját és terjedelmét, de rájuk vonatkozó néhány minőségi megjegyzéssel igyekszünk teljesebbé tenni a belvizek értékelését, annál is inkább, mert éppen a védekezés, helyesebben a kárelhárítás hatékonysága szempontjából jelentőségük nagy. Elsősorban említendő a táblanagyság általános érvényű növekedése és ezzel összhangban a vízvezető barázdák, árkok sűrűségének csökkenése. A nagyüzemi gazdálkodás keretében — jelenleg és főképpen a Tisza völgyében — a 40 —80 kh nagyságú azonos művelésű tábla a leggyakoribb. Korábban és különösen a magánbirtok időszakában ekkora, vagy ennél nagyobb táblát általában csak az 500 — 1000 kli-nál nagyobb területű üzemekben alakítottak ki. A kisebb birtokoknál az összterülettel nagyjából aranyosan csökken az egyidejűleg azonosan művelt tábla nagysága, és ennek megfelelően növekedik az árkok, vízvezetésre alkalmas barázdák fajlagos hossza. Az elmúlt harminc év alatt történt változásra következtethetünk a földbirtokok nagyság szerinti megoszlásának alakulásából, melyre vonatkozó adatokat az I. táblázat tartalmazza. I. táblázat A földbirtokok nagyságának megoszlása Magyarország teljes területének százalékában Év A földbirtok nagysá ga, kh Év 0-20 20-100 0-100 100-1000 1000 felett 1935 32 21 53 18 29 1946 56 23 79 6 15 1949 58 16 74 2 24 1955 48 4 52 2 46 1960 23 23 5 72 1965 3 3 2 95