Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai
Harkányfürdő 491 tik, g pedig a fajlagos ellenállás, p-t kifejezve kapjuk: А К tényezőre, amely csak az elektródelrendezéstől függ, táblázatot készítve I és V ismeretében g egyszerűen számítható. Homogén talaj fajlagos ellenállását bármilyen Aß és MN közzel meghatározhatjuk. Ha a talaj nem homogén, akkor a megelőző képlettel számolva átlagos fajlagos ellenállást (o) kapunk, amely nyilván az áram által zömmel átjárt talajrészre, tehát a felső kb. AB/3 vastagságú talajrészre jellemző. Ebben az esetben az AB elektródtávolság nagysága nem közömbös: egyre jobban növelve, egyre mélyebb talajrészek ellenállására kapunk felvilágosítást, azaz egyre mélyebb rétegek „szondázását" végezzük. A mérési mód használatos elnevezése: egyenáramú vertikális elektromos szondázás erre a körülményre utal. A mért g fajlagos ellenállásértékeket mint az AB elektródköz függvényét kétszeresen logaritmikus koordináta-rendszerben ábrázoljuk. A koordináta-rendszer egyik tengelyére a g értékeket, másikra az AB távolságokat rakják fel. Homogén talaj esetén ez a szondázási görbe nyilván az AB tengellyel párhuzamos egyenes. Ha a görbén irányváltozás mutatkozik, azaz változik a g érték, ez arra utal, hogy az áramtér újabb rétegbe lépett be. Az irányváltozások tehát réteghatárokra utalnak, amelyek mélységét — a megfelelő AB érték felét-harmadát véve — közelítőleg meghatározhatjuk. Ha a talaj vízszintes településű homogén rétegek sora, akkor a mért szondázási görbéből pontos rétegmeghatározást is végezhetünk: ebben az esetben ugyanis a g átlagos ellenállás ez egyes rétegek fajlagos ellenállásának és vastagságának bonyolult, de megadható függvénye. A kiértékelési feladat, azaz a g=g(AB) szondázási görbéből az egyes rétegek fajlagos ellenállásának és vastagságának meghatározása két réteg esetén egyszerűen, 3—4 réteg esetén nehézkesebben oldható meg. Több réteg esetére nincs gyakorlatilag használható megoldás. A kiértékelés általában grafikusan történik. A mért szondázási görbéket előre elkészített tipikus szondázási görbékkel hasonlítják össze. A leírt mérés kiviteléhez érzékeny (I) áram- és (V) feszültségmérő műszerekre van szükség. A V feszültség mérésénél arra kell ügyelni, hogy azok a potenciálkülönbségek, amelyek az M és N mérőelektródok elhelyezésekor a talajban az I áram bevezetése nélkül is létrejönnek, ne hamisítsák meg a mérést, és arra is, hogy maga a mérőműszer belső ellenállása révén ne módosítsa a mérendő feszültséget. A harkányi mérésekben alkalmazott GAMMA GE-20 mérőberendezésben a zavaró potenciálok kiküszöbölésére ún. kompenzátor áll rendelkezésre, az / és V értékeket pedig feszültségkompenzációval mérik, amelynél a mérőkör ellenállása figyelmen kívül marad. A műszer használatát igen kényelmessé teszi, hogy az I és V mérésnél a kompenzálás dekádikus potenciométerekkel történik. А К szorzótényező a műszeren számjegyesen beállítható, és a kompenzálás során számjegyesen jelentkezik a fajlagos ellenállásérték is. így az alapegyenletben jelölt K-V/I műveletet a berendezés automatikusan végzi. A talajellenállás mérésének (mint közvetett hévízkutató eljárásnak) az adja meg az alkalmazhatóságát, hogy a hévízelőfordulás és a másodlagos hatás — a talaj 2'
