Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

434 Csong-rády Kornél pálya is kijelölhető, lia a keskeny útszakasz legalább egyik vége alkalmasan kibővített térbe torkollik, ahol a vízijárművek a szokásos módon megfordíthatok. Ilyen esetben a forgalmi sáv szélessége a mértékadó motoroshajó teljes szélességének 2,0 — 3,0-szorosa legyen. Az egyes szemközti hajóállások között szabadon hagyandó vízterület nagyságát szintén az itt közölt szorzókkal kell megállapítani. Fordítóhelyek kijelölésére kishajókikötők létesítésénél általában külön nincs szükség, mivel az ilyen hajóműveletek elvégzésére a kellően méretezett közlekedő utak elegendő helyet kínálnak. A kikötőbejárat belső környezetének nyugtalanabb vízfelülete azonban többnyire nem kedvező hajóállások létesítésére, s ilyenkor ez a térség jól hasznosítható, ha szabadon hagyva lehetőséget nyújtunk az esetleges rossz manőver újbóli megismétlésére. Ilyen térség a kikötőbejárat külső oldalán is igen hasznos lehet, különösen kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén, amikor a hajók mozgása könnyen bizonytalanná válhat. Fordulóhelyként olyan, nagyjából köralakú helyet kell szabadon hagyni, amelynek átmérője a mértékadó teljes hossz mintegy ötszöröse. Szükség esetén a fordulóhely területébe a határoló közlekedő utakat is be lehet számítani. B) A VÍZI JÁRMŰ VEK KIKÖTÉSI HELYEI Hajóállások a kikötők vízterületének azok a kijelölt részei, ahol a kishajók kikötve, vagy a vízszin fölé emelve hosszabb időn keresztül károsodás és károkozás nélkül tárolhatók. Mivel a kikötő hatékony vízterület, tulajdonképpen a hajóállások összessége, ezért törekedni kell arra, hogy ezek területe a teljes kikötőhöz képest a lehető legnagyobb legyen. Hajóállások tervezésekor elsősorban az alkalmazott egységek helyigényét kell megállapítani. A hajóállás alapterülete több részből tevődik össze, ezek: a vízijármfl tiszta helyigénye, biztonsági tér, kikötőhidak, vagy bóják számára fenntartott területek. A vízijármű tiszta helyigénye olyan derékszögű négyszöggel vehető figyelembe, amelynek oldalhosszait az elíielyezésre kerülő hajó teljes hosszúsága és teljes szélessége adja [8]. A biztonsági tér a minden körülmények közötti be- és kiállást, valamint a vízszint esetleges változása — hullámzás, vagy áradás-apadás — miatt jelentkező hajómozgásokat teszi lehetővé. A biztonsági méretek helyes megválasztása mind a vízijárművek és a könnyű szerkezetű bejáró- és kezelőhídak megóvása, mind pedig a gazdaságos területkihasználás szempontjából alapvetően fontos. A hajóállásban levő vízijármű rögzítését, azaz a tulajdonképpeni kikötést a hajóállás rendszere határozza meg. A bejáróhíd szélessége az azt igénybevevő személyek számától és a kikötött hajók kiszolgálása közben esetleg használt kisebb járművek (targoncák) szélességétől függ. A zökkenőmentes forgalom biztosítására ezért hazai viszonyaink között 1,5 — 1,8 m bejárószélesség alkalmazása indokolt. A kikötőhidak a bejáróhídra merőleges tengellyel és azzal egyező vagy közel egyező magasságú járószinttel építendők. A kikötőhíd szélessége legalább 0,30 m, ha rajta keresztül rendszeres ki- és beszállás bonyolódik le, akkor 0,60 m legyen. A hajóállások főméreteit általános esetben a vízijármű tiszta helyigényét jelképező helyettesítő négyszög, a biztonsági tér megfelelő irányú kiterjedése, és az esetleges bejáró- és kikötőhidak hossz- és keresztirányú méretei határozzák meg. A 4. ábrán összefoglaltuk a vitorlás és a motoros kishajók kikötésekor kívánatos biztonsági értékeket. A közölt görbéket az egyes meglevő kikötőhelyeken mért adatok felhasználásával szerkesztettük. Az ábráról jól leolvasható, hogy a biztonsági méretek valamennyi elrendezési típus esetén bizonyos alsó és felső határok közé esnek. Nyílt, vagy kettős hajóállás tervezésekor a mértékadó hajószélesség megállapításánál a legnagyobb teljes szélesség helyett indokolt esetben az átlagos hajószélességgel is lehet számolni, mert a kikötő üzembentartója a hajókat általában úgy párosíthatja össze, hogy egy szélesebb hajó mellé egy keskenyebb hajó kerüljön. Az elmondottak alapján valamennyi hajófajta részére a követelményeknek jól megfelelő hajóállás alakítható ki. Említettük, hogy a kikötői vízterület gazdaságos hasznosítására a jól kiosztott bejáró- és kikötőhídhálózat az egyetlen lehetőség. Ha biz-