Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Kienitz Gábor: az 1965-66. évi belvíz hidrológiai értékelése

32 Kienitz Gábor Az 1963-ban kezdődőit nedvesebb időjárás, különösen pedig az 1965. évi nyári belvizek megerősítették azt a feltevést, hogy 1966 tavaszán az ország sík területein jelentős belvizekkel kell számolni. A vízügyi szervek ezek fogadására megtettek minden szükséges intézkedést, és időben figyelmeztették a belvizek hatásaiban elsősorban érdekelt mezőgazdasági szakembereket is. Ezt a célt szolgálta az 1965. október 15-én Szegeden tartott belvízvédelmi értekezlet is. [1] Itt az előadások egyikében szerző az elmúlt évek hidrometeorológiai értékelése alapján vizsgálta az 1066. évi belvíz lehetőségét. Elöljáróban hasznos lesz ennek az előadásnak a tükrében megnézni a belvizet kiváltó tényezők alakulását a kritikus időszakban és megállapítani, hogy a belvíz bekövetkezése milyen mértékben volt várható. Szerző két közvetett és két közvetlen, összesen tehát négy tényezőben jelölte meg a szélsőséges télvégi-tavaszi belvizek keletkezésének legfontosabb természeti előfeltételeit. A két közvetett tényező a talajfelszín állapotát határozza meg abban az időszakban, amikor a belvizet létrehozó csapadékvíz a területre jut; ezek a felszíni talajrétegeket telítő őszi csapadék, valamint a téli fagy, amely ezt a telítettséget megőrizheti a télvégi időszakig. A két közvetlen tényező a hótakaró vastagsága és olvadásának üteme, valamint az olvadással egyidőben jelentkező és azt követő eső mennyisége. A négy tényező több évtizedes változásait figyelemmel kísérve több megállapítás tehető, amelyek közül legfontosabb az, hogy jelentősebb belvízkárok általában csak akkor következnek be, ha legalább három tényező az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebbül alakul. A tényezők várható értékeinek, és ezzel a belvíznek előrejelzése teljesen azonos a meteorológiai előrejelzés lehetőségeivel. Jelenleg meteorológiai előrejelzést két hét távlatában is csak fenntartással adnak ki, ezért a belvízi előrejelzés lehetőségei is igen korlátozottak. Emiatt szerző 1965 októberében inkább az időszak uralkodóan nedves jellegéből vont le statisztikai jellegű következtetéseket, és tételezte fel, hogy 1966 tavaszán legalább három tényező kedvezőtlen értékei jognak egybeesni és jelentős belvizek jognak keletkezni. Ugyanis abban az időszakban a négy tényező közül csak egyre, nevezetesen az őszi csapadékra, de annak is csak fele időszakos értékére voltak adatok. Ezek az adatok pedig — egy rendkívül száraz ősz közepén — egyáltalán nem utaltak még ennek az egy tényezőnek a várható szélsőséges értékére sem. Az addig leesett őszi csapadék ugyanis nem haladta meg a 20 — 30 mm-t, és így mintegy 100 — 120 mm-nek kellett még leesnie a fagy beálta előtt ahhoz, hogy e tényező elérje a kritikus nagyságrendet. A Meteorológiai Intézet Távelőrejelzési Osztálya abban az időpontban nem nyilatkozott felelősséggel, hogy ez be is fog-e következni, noha lehetségesnek tartották. Az I. táblázat szerint a kritikusnak tekinthető őszi csapadék a fagy beálltáig ténylegesen be is következett országszerte. Megjegyzendő, ez az eset arra figyelmeztet, hogy a szeptember —október —november havi összcsapadékot csak közelítő vizsgálatoknál lehet az őszi megelőző csapadékkal azonosítani — ahogyan ez az előadás során is történt —, részletesebb vizsgálatoknál mindig a tartós fagy bekövetkezése előtti őszi összcsapaclékkal kell számolni. 1965 decemberében tehát a négy tényező egyike már kritikus értéket mutatott, mert az őszi megelőző csapadék 200 mm nagyságrendű volt az ország síkvidéki területein. Ez az érték annál is inkább kritikusnak volt tekintendő, mert a csapadék zöme az ősz legvégén, közvetlenül a fagy beállta előtti időszakban jelentkezett, tehát a talaj felső rétegeinek a tél beállta előtti telítése szempontjából sokkal nagyobb súllyal esett latba, mintha az ősz elején, vagy akár egyenletesen elosztva jelentkezett volna.