Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Böcker Tivadar: A budapesti hévízkutak összefüggésének vizsgálata

A budapesti hévízkutak, összefüggése 373 Az említett természeti törvényszerűségnek, az utánpótlódás és a megcsapolás állandó ellentéte harcának a dinamikus karsztvízszint fogalma felel meg legjobban. A fedett, vagy nyomás alatti karsztvíznél a vízszint, éppen a karsztos kőzeteken települő vízzáró réteg gátló hatásánál fogva nem tudja követni a nyílt karszt vízszintjének dinamikáját. Azonban helytelen dolog lenne azt hinni, hogy a nyomás alatti víz statikus állapotban van, független a természet dialektikájától. A nyílt karsztból történő utánpótlódás és a nyomás alatti karsztvízrendszerből történő vízkivétel itt is állandó jellegű változást okoz. Ez a változás a nyomás alatti karsztvíznél a nyomásváltozás állandó tendenciájában mutatkozik meg. A nyomásváltozás a nyílt karszttal összefüggő nyomás alatti víznél nem feltételnül kívánja meg a vízkivétel tényét sem. A nyomásállapot változása a fedett karsztra mélyített megfigyelőkutakban, miként a piezométercsövekben, észlelhető. Lényegében tehát az utánpótlódás és a természetes megcsapolás hatásának a nyílt karsztnál dinamikus karsztvízszint, a fedett karsztnál dinamikus karsztvíznyomás felel meg. A budapesti karsztnál a változás mindkét formáját megtalálhatjuk. b) A felszíni domborzat hatása A felszíni domborzatot általában követi a karsztvízszint alakulása a nyílt karsztnál [16]. A hatás vizsálatát lényegében a budai oldalon kellene elvégezni, azonban az észlelési pontok ritka elhelyezkedése nem teszi lehetővé a kérdés behatóbb elemzését. Annyit mondhatunk Mike után [10], hogy ,,a beszivárgás mérlegét alaposan befolyásolhatják a domborzati viszonyok. A morfológiai vízgyűjtők ugyanis olyan nem-karsztos és vízrekesztő rétegekből álló területek csapadékát is rávezethetik — a lejtőviszonyok révén — a karsztra, mely víztömeg máskülönben semmiképpen sem juthatott volna a főkarsztvíz tárolóba". Ily módon a vízkészlet ideiglenesen megnő és ez időleges karsztvízszint emelkedést jelent. A felszínen levő karsztos kőzet kifejlődésbeli változása lényegében a morfológiai vízgyűjtők hatásával egyező hatást fejt ki. A víznyelők, repedezett, zúzott zónák mentén nagyobb a beszivárgás, környezetükben magasabb vízszint alakul ki. c) Földtani felépítés hatása A terület földtani felépítése döntő szerepet játszik a vízszintek alakulásában. Általában ha a mélyben elhelyezkedő főkarsztvíztároló kőzet felett vízáteresztő kőzetek helyezkednek el és a karsztvíz szintje a fedőképződményekben ingadozik, akkor ezeknek a képződményeknek döntő kihatásuk lehet a vízszint alakulására. Ugyanis, ha a fedőképződmények rosszabb vízvezető tulajdonságúak, mint a főkarsztvizet tároló kőzetek, akkor a víz szintjének nyugalmi állapotra való törekvését (melyet a 3. a pont alapján soha nem érhet el) a fedőkőzetek fékezik. Ha pedig ezek a képződmények jobb vízvezetők, akkor ez a fékező hatás elmaradt. Budapest területén megvizsgálva e kérdést úgy tűnik, hogy az eocén tározó általában rosszabb vízvezetőképességű, mint a triász képződmények, mivel itt fékező hatás kimutatható. Vizsgáljuk meg az 5. ábrát. Folyamatos vonallal jelöltük a hőmérséklet korrekcióval átszámított karsztvíznívó 1966. IV. 30-i helyzetét, amikor nem vettük figyelembe azokat a fúrásokat, amelyek az eocén képződményekben álltak le.