Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Böcker Tivadar: A budapesti hévízkutak összefüggésének vizsgálata

A budapesti hévízkutak, összefüggése 369 ligeti fúrás igen-igen rossz vízvezetőképességet dokumentált, addig a Zuglói kút a triász képződményekben 342 m-es üreget (vetőzónát) mutatott ki. Az ország hasonló jellegű területeinek bányászati tapasztalatát összegezve mégis megállapítható, hogy a főkarsztvizet tároló kőzetek több száz méter mélységig vízvezetőek, még akkor is, ha azonos szintben a vízvezető zónák között esetleg néhány száz méter teljesen repedés- és karsztosodás mentes száraz kőzetszakasz található. E megállapításnak nem mond ellent a már említett két budapesti kút, sőt nagymértékben alátámasztja azt. Ugyanis semmi meglepő nincs abban, ha egy karsztra telepített kút esetleg teljesen száraz, repedésmentes, vagy alig repedezett zónát talál, mint ahogy ezt a népligeti kút példázza. Ez csak annyit jelent (3. ábra), hogy a fúrás éppen abban a zónában érte el és halad a főkarsztvíztárolóban, ahol az repedésmentes volt. A száraz zóna elterjedése lehet néhány méter, esetleg néhány 10 méter, de lehet több száz méter is. Ez nemcsak azt jelenti, hogy „jó vízvezető karsztosodott szerkezeti zónákegymástól való részleges, vagy teljes elkülönülésére megvan a lehetőség" [1], hanem a tényen kívül azt is, hogy ez az elkülönüléscsakhelgiésnemregionálisjellegű. Az egyes kutak telepítésénél ugyan döntőek ezek a helyi jelentőségű száraz zónák, de az összefüggés vizsgálatakor a regionális hatás a lényeges. Világos, hogy egy repedésmentes, vagy kevéssé repedezett kőzetet feltárt kútnak (pl. a népligeti) nem lesz hatása az üzemelő kutakra és logikus ennek a fordítottja is. b) Mély szerkezeli viszonyok A mélyszerkezeti viszonyok elemzésénél és értékelésénél — amint erről már említés történt — figyelembevettük a felszínen észlelt törésvonalakat, az irodalomból ismert nagyszerkezeti vázlatokat, térképeket, leírásokat [28, 9, 13], valamint elemeztük a fúrásokat és a kompresszorozási kísérlet eredményeit. Az analízis során kialakult mélyszerkezeti képet az 1. ábra illusztrálja. Az általános szerkezeti jelleget a főként ÉNy—DK irányú főszerkezeti pászták jelentik. A térképen csak a főszerkezeti vonalakat ábrázoltuk; ez sematikus kifejezési mód, hiszen egy-egy szerkezeti vonal néha száz méteres szélességű törészónákból, lépcsős vetőkből tevődik össze. Mindössze egy pásztát elemeztünk részletesen, ahol számtalan sok vető, rátoldási vonal mutatható ki. Nyilvánvaló, hogy a többi főszerkezeti pászta is hasonló részlet tektonikát mutat. A vetők csapásvonalainak irányát elemezve, látható, hogy minden irányú vető kimutatható és megtalálható. A vető irányoknak e változatossága végül is igazolni látszik Mike Károly feltevését [9], miszerint a Budai-Pilisi hegység rotációs mozgást végzett. Ez a forgó mozgás eredményezte a törésvonalak csapásirányainak változását, a karéjos töréseket, sőt az egyszerű vetőkön kívül torlódásos szerkezetet is létrehozott. fúrás Й pl- Nép/iget karsztos közét ПКЯ751 repec/ezeV repedezett zóna zóna 3. ábra. A száraz zónák helyi jelentősége Fig. 3. Importance locale des zones arides Bild 3. Die lokale Bedeutung der trockenen Zonen