Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

282 Dávid L.—Cál T.—Török L. 1. A kísérlet lebonyolítását nagymértékben elősegítette a terület súlyponti részén elhelyezett Kísérleti Központ, mely lehetővé tette a vízkormányzás helyzetének állandó figyelemmel kísérését és gyors intézkedések megtételét. A kísérleten túlmenően célszerűnek látszik a központi irányítás megszervezése, a rendszer üzemelésére vonatkozóan is. Ez az elv továbbá alkalmazható az új rendszerek tervezése és a meglevő rendszerek fejlesztése során is. 2. A kísérlet alapján kiderült, hogy a K-V beeresztő zsilip halrácsai a 12 m

3/s-os vízhozammal, 0,8 — 1,0 m/s sebességgel szemben kb. 70 cm-es ellenállást fejtenek ki. Ez a körülmény figyelmet érdemel hasonló, halgazdálkodással összekapcsolt tározók beeresztő műtárgyainál kialakítandó halrácsok tervezése során is. 3. A tiszavasvári zsilip példája nyomán célszerűnek látszik a műtárgyak tervezésénél a statisztikai, kivitelezési szempontokon túl az üzem vízmérési igényeit is tekintetbe venni. A zsilipek hitelesítése során ugyanakkor a műtárgy kialakításának esetleges hatásaira is messzemenően figyelemmel kell lenni. 4. A Keleti Főcsatorna I. bögéjére megállapított к = 46-os érdességi tényező hasonló csatornák tervezéséhez értékes segítséget nyújthat. (í. Összefoglalás Az 1965. évi tiszavölgyi vízszétosztás a Keleti Főcsatorna tiszavasvári hajózsilipén 45 m

3/s vízhozam kivételét írta elő, holott a csatornát eredetileg 35 m

3/s vízszáliításra tervezték. Ennek az eltérésnek, továbbá a Keleti Főcsatorna vízszállítására vonatkozó tanulmányok és kísérletek ellentmondó adatainak tisztázása céljából a TIVIZIG 1964. október 19. és 23. között helyszíni kísérletet végzett. A kísérlet egyben a Tiszalöki Öntözőrendszer vízkormányzási problémái közül is néhányra megoldást kívánt adni. A kísérletnél 40—45 m

3/s vízhozam tartósabb permanens szállítására törekedtek a csatorna legfelső szakaszán. A kísérlet eredményeiből megállapítható, hogy az ilyen mértékű vízszállítások a főcsatorna partvédelmének és övárkainak viszonylag kis mértékű átépítésével tartósan is megvalósíthatók. Az 5—45 km közötti I. bögében az ehhez szükséges munkálatok hozzávetőlegesen 4,5 millió Ft-os beruházást tesznek szükségessé. A kísérlet vízhozam- és vízállásadataiból visszaszámítva a főcsatorna sebességtényezője к = 46 értékűre adódott, a korábbi vizsgálatokban és kísérletekben meghatározott 36—41 értékkel szemben. A kísérlet lehetőséget adott a tiszavasvári beeresztő zsilip nagyobb nyílásokra, nagyobb vízhozamokra való hitelesítésére is. A korábban kisebb vízhozamoknál végzett hitelesítések extrapolálása ugyanis a zsilip energiatörő gerendájának zavaró hatása miatt félreértésekre adott alkalmat. A Holt-Kösely nádas medrének sebességtényezője 7 — 15 értékűre adódott. Az ennek alapján végzett hidraulikai becslések arra mutatnak, hogy ezen az útvonalon a tervezett 5m

3/s vízleadás az 1,0 millió Ft költséggel tervezett kotrási munka végrehajtása nélkül is biztonsággal megoldható. A K-V tározó beeresztő zsilipjénél halgazdasági érdekekből alkalmazott szűrőrácsok vízszállító képességét erősen korlátozták. Megfelelő szerkezeti megoldással a rácsokat nagyobb felületre kell kifejteni. A Keleti Főcsatorna végéhez csatlakozó Kék-Kálló mederszakaszán 8 m

3/s bocsátható le a hullámterek elöntése és károsodások nélkül. A vízhozam csökkentésének ütemét a gyors szintváltozások hatására jelentkező partomlások elkerülése érdekében korlátozni kell. IRODALOM 1. Dávid László: A Tiszalöki Öntözőrendszer üzeme. Vízügyi Közlemények, 1965. 2. sz. 2. Dr. Kozák Miklós: Vízépítési műtárgyak hidraulikája. Tankönyvkiadó. Budapest, 1964. 3. Starosolszky Ö. — Muszkalay L. — Laczkó Á.: Öntözővíz mérése. 1962. OVF. 4. Török László: Náddal benőtt medrek vízszállítására vonatkozó vizsgálatok. TIVIZIG. Vízgazdálkodási Tanulmányok 29. sz. Debrecen, 1965. 5. Nagy László: Vízerőmüvek hatása az alvízi meder állékonyságára. Vízügyi Közlemények, 1965. 2. sz.