Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Szőcs József: Az 1965-66. évi téli-tavaszi belvízvédelem Magyarországon

16 Szőcs József Tisza csatornán (DTCS) és az I. sz. Árapasztón keresztül folyt le. A DVCS Sárizsilip alatti belvizei — a XXIX-es csatorna vízével együtt a Szúnyog-i szivattyútelep felé folytak le, a Borzasi-zsilip egyidejű nyitásával. Február 12-én a Szúnyog-i provizorium és szivattyútelep tehermentesítése érdekében, a Sári-zsilipnél 4 db, majd február 17-én újabb 4 db TO 300-as hordozható szivattyút állítottak fel. A Kunpeszér-i zsilip és a Szúnyog közötti csatornák vízelvezetése érdekében a Sári-zsilip alatti DVCS medret mintegy 50 fm hosszban kotorni kellett. A XX. árapasztó 0 + 420 szelvényében levő torkolati zsilipnél provizórikus esésnövelő szivattyúállás építésére került sor, a XX-as csatorna vízszintjének csökkentése érdekében. A védekezés időszakában a Soroksári-Dunaág szintjét — december 13-án — a gravitációs vízelvezetés érdekében sikerült 96,60 — 96,70 m A. f.-i (Kvassayzsilipre vonatkoztatott) szintre lecsökkenteni és ezt a szintet március hó elejéig — kisebb megszakításokkal — tartani. A XX-as csatornán érkező belvizek DTCS-ba történő tereléskor — az esésnövelő szivattyúállás megépítéséig — a csatorna vízszintje oly mértékben emelkedett, hogy a depóniákat meghágással fenyegette. A depóniákat még december hónapban nyúlgáttal magasították, ezek azonban a hosszú ideig tartó magas vízállás miatt erősen átáztak, s így február hónapban szükségessé vált a megerősítésük. Nagyobb beavatkozás vált szükségessé Lajosmizse mentesítése érdekében. A helyileg kezdeményezett munkálatokat — mivel műszakilag nem voltak megfelelőek — be kellett szüntetni, és a fokozatos vízlevezetést kellett alkalmazni. Nehezítette a helyzetet, hogy a község határa négy vízgyűjtőbe és négy vízügyi igazgatósághoz tartozik. A Vízügyi Főigazgatóság utasítására az érintett igazgatóságok a víztelenítési lehetőségeket egyeztették, és a szükséges munkálatokat azonnal megkezdték. Indokolttá tette a Vízügyi Igazgatóságok beavatkozását és a munkálatok összehangolását az a tény is, hogy a helyi lakosság a Táborfalva és Lajosmizse határútja és a XX/e csatorna keresztezésében levő áteresztőnél az utat átvágta és a XX/e csatorna Lajosmizse határába eső szakaszát kibővítette. Ezen intézkedéssel nagymértékben meggyorsították ugyan a vízlevezetést Lajosmizse határában, azonban az alattuk levő Táborfalva község belsőségét veszélyeztették. A megfelelő műszaki irányítás biztosításával az Igazgatóság á fokozatos belvízelvezetést elősegítette, amennyire azt a Táborfalva belsőségén áthaladó csatorna, annak műtárgyai és a befogadó XX-as csatorna befogadóképessége megengedte. Ugyancsak Lajosmizse község mentesítése érdekében szükségessé vált az Alpár-Nyárlőrinc-i csatorna felső szakaszának bővítése, amit az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság hajtott végre. 3. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén nagy jelentősége volta védekezés során a vízkormányzásnak és a vízvisszatartásnak. Mint az előzőekből is kitűnik, a Duna-völgyi Főcsatorna ilyen rendkívüli vízmennyiséget nem képes a teljes vízgyűjtőről károsodás nélkül levezetni. A főcsatorna tetőzésének mérséklése céljából 'szükségessé vált az V., XV., XVIII., XIX., XXI., XXII. sz. csatornákon nagyarányú vízvisszatartásokat eszközölni. A víztározást elsősorban természetes mélyedésekben (Kurjantó, Kolontó, Orgoványi-tó, Á g as egy házi-tó stb.) a megye szikes, kevésbé értékes mezőgazdasági területein hajtották végre. Ezen elv maradéktalan végrehajtását — a kialakult helyzetben — nem mindig sikerült megvalósítani, s mintegy 15 000 kh értékesebb mezőgazdasági terület is víz alá