Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Debrecen szennyvizei 101 1. ábra. Debrecen jelentősebb meglevő és tervezett szennyvízcsatornái (az I. és II. jelű mérőhellyel) alig lehetett közlekedni. Jellemzőként megemlítjük a 700 m hosszú debreceni nagy hidat, amely azt a célt szolgálta, „hogy sáros időben a Fő utcán a városháza és a Nagytemplom megközelíthető legyen". A XIX. század elején az el nem szikkasztott házi szennyvizek befogadói a gyér — sárral gyakran feltöltődő — felszíni csatornák voltak. 1822-ben kezdték építeni az első földalatti zártszelvényű csatornát, amellyel a belváros felszíni - és szennyvizeit vezették a Tócóba. Tövid idő alatt körülbelül 20 km hosszú csatorna épült, amelyek mind az állóvizek megszüntetésével, mind a szennyvizek elvezetésével jelentősen javították a belváros közegészségügyi viszonyait. Ettől az időtől vált állandó jellegű tóvá a mai Lovászzugi terület, ahol a természetes mélyedést a városból elfolyó vizek feltöltötték és folyamatosan táplálták. A város fejlődése során egyre jobban érezhetővé váltak a téglacsatornák hiányosságai. A kis szelvényméretek miatt esőzéskor a szennyvizeket nem fogadták be, és mellékvezetékekkel a hálózatot nem lehetett fejleszteni. Mivel a csatornákat elsősorban belvizes területekről vezették a Tócóig, sok fejlődő utca csatornázatlan ma-