Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.4. Karászi K.-Philipp I.-Zsuffa I.: Árvízvédelem a Duna középdunántúli szakaszán

212 Karászi К.

—Philipp I. —Zsuffa I. a) Az árvíz hatása a töltéstestre Töltésmeghág ás, illetve meghágási veszély a fővédvonalak mentén sehol sem következett be. A meghágás ellen csupán a nyári gátakon kellet védekeznünk, így elsősorban a Bölcske—Madocsa-i nyári gáton (5). A védmüvek itt 50 cm-es biztonsággal csak az 1954-es árvíz magasságára voltak kiépítve, másrészt azok egy részét nem tartották megfelelően karban. Hullámverés ellen védekezni nem kellett. A védmüvek ugyanis a szél járásokat tekintve kedvező fekvésűek, illetve a beerdősült hullámtér hullámverés ellen általában megfelelő védelmet nyújt. Töltés csurgás csak szórványosan — elsősorban a Nádor csatorna mentén — fordult elő. Csurgáson a töltés teljes keresztszelvényén áthatoló vízátfolyást értjük. Ezt azért tartjuk szükségesnek megjegyezni, mer külső megjelenési formájában csurgáshoz hasonló tünetek tömegesen fordultak elő, ezek azonban erősebb, koncentráltan megjelenő szivárgásoknak voltak minősíthetők, з ez a minősítés egyben a védekezés módját is merőben mássá tette, mint ahogyan a csurgások ellen kellett védekezni. Az árvízvédekezés során a töltéstestet érő behatások közül leggyakoribb a töltéstest átázása és az ennek következtében fellépő másodlagos jelenségek voltak. Az átázásnak elvileg három típusa lehetséges: a) a töltéstest átázása az altalajból alulról felfelé haladva következik be, b) az átázás a töltés vízoldali rézsűjének vízzel érintkező felületéből kiindulva áll elő (ezt a típust a következőkben oldalirányú átázásnak fogjuk nevezni), és végül c) a kétfajta átázási folyamat kombinációja, illetve együttes jelentkezése. Az a) típusnak megfelelő, alulról történő átázási jelenség ott szokott előfordulni, ahol az altalaj vízáteresztőbb, mint a rajta települt töltéstest. Mint a bevezetőben már arra utaltunk, védvonalaink mentén általában vízáteresztő altalajok vannak és ennek megfelelően az átázási jelenségek kezdetben kizárólag az a) típusnak megfelelő módon léptek fel. Ennek megfelelően tisztán oldal irányú átázási jelenség nem állt elő. Ahol a töltés anyaga viszonylag áteresztő volt, ott bizonyos idő után az alulról induló átázási folyamatban oldalirányú átázás is kapcsolódott, s így a töltéstestben keresztirányú áramlás is előállt (c. típus). Miután az átázási jelenségek igen nagy kiterjedésben fordultak elő és a töltéstest állékonyságát illetően döntő jelentőséggel bírtak, a védelmi szervezetben működő hidrometriai csoport e jelenségek feltárására, megfigyelésére, regisztrálására koncentrálta munkáját. E munka eredménye az, hogy mind helyrajzilag, mind időbelileg megfelelő számú megfigyelés áll rendelkezésre.