Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon - 2.3. Dumity Sztevan: Az 1965. évi dunai árvíz Jugoszláviában
A dunai árvíz Jugoszláviában 131 töltés (kb. 3270 m) Apatin alatt, amelyeknek sem magassági biztonsága, sem pedig mérete nem megfelelő; b) a Bogojevo alatti 44 km hosszú árvédelmi töltés, amelynek magassági biztonsága nem megfelelő, ezenkívül mocsaras területen épült, 9,5 km hosszban nincs kiépített padkája, és a töltés mögött magasabb vízállásoknál igen nagy számú buzgár jelentkezik; c) a Bács—Palánka melletti magaspart, ahol nincs árvédelmi töltés, mert az eddigi vízállások nem tették indokolttá; d) a Novi Szád melletti árvédelmi töltés, amely nemcsak hiányos méretű, hanem a rajta levő különböző műtárgyak miatt nehezen hozzáférhető, és a mögötte levő, helyenként igen alacsony terep miatt védelem szempontjából igen kedvezőtlen. Ezenkívül Novi Szádon a dunapartnak vagy nincs meg a szükséges magassága, vagy részben az 1940. évi legnagyobb víz szintje alatt van; e) az újonnan épült árvédelmi töltések, amelyek még befejezetlenek, vagy még nem voltak a nagy vizek nyomásának kitéve, így a „SzigaKazuk"-i árvédelmi töltés (az 1408—1420 dunai fkm-nél) részben befejezetlen. A Bogojevónál és Kupuszinná 1 készült új árvédelmi töltés, valamint a Duna—Tisza—Duna csatorna melletti új árvédelmi töltés a csatorna Novi Szád melletti dunai torkolatától a Novi Szád-i hajózsilipig, melyek még nem voltak nagy víz nyomása alatt; és f) a Vukovár város melletti töltés a Duna jobbpartján. Az említett gyenge pontok ellenére az 1956—1961 közötti időszakban a töltések megerősítése és magasítása céljából eszközölt nagyarányú beruházások után, különösen az országhatár és Apatin közötti szakaszon a dunai árvédelmi vonal alkalmassá vált arra, hogy kielégítő biztonsággal lehessen számítani az árvédelmi töltések sikeres megvédésére, — ha azokat a magas vízállásokat vesszük figyelembe, amelyekre az eddigi tapasztalatok alapján mind magasság, mind pedig tartósság tekintetében számítani lehetett. Közben azonban, ahogy már említettem, az 1965. évi vízállások a jugoszláv dunaszakaszon oly mértékben haladták meg az eddigi legnagyobb vízállásokat, hogy az 500 éves előfordulási valószínűséget közelítették meg, tartósság szempontjából pedig meghaladták az öszszes várható elképzelést. 2. Az árvédekezés Az árvédekezést a Duna balpartján a Novi Szád-i Duna—Tisza— Duna Vízrendszer Építési Igazgatósága (DTD) végezte, Beográd mellett pedig (a pancsovai réten) a krnyacsai Erdészeti és Vízgazdálkodási Gazdaság, míg a Duna jobbpartján a Baranyai Vízitársulat (Dárda), a Szerémségi Vízitársulat (Szremszka Mitrovica), a DTD Tartomány Üzeme (Novi Szád), a Duna—Moravai Vízitársulat (Szmederevó), a Pozsareváci Vízitársulat (Pozsarevác) és a Timok—Duna-völgyi Vízitársulat (Negotin). A rendkívüli árvédelmi készültségi fokot a jugoszláv Duna-szakaszon május 15-én hirdették ki a szombori DTD Tartományi Üzem és a dárdai Baranyai Vízitársulat Területén, majd utána május 20-án az egész Duna- • > 9*
