Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon
36 Dég en Imre 17. ábra. „Öriás buzgár" ellennyomó medencéje Fig. 17. Counter-head basin of the „giant boil" Bild 17 Das Gegendruckbecken bei der „Riesenquelle" magas vízoszloppal való terhelését okozza és az ellennyomó medencét határoló homokzsáksor közelében mellékbuzgár képződést indíthat el s így nem csökkenti, de növeli a talajtörés veszélyét. A mellékbuzgárok elleni védekezés hatásos eszközének mutatkozott a többlépcsős ellennyomó medencék és szorítógátak építése. Az 1954. évi árvíz tanulságai alapján, elsősorban a szigetközi védvonalak mentén kialakított állandó jellegű ellennyomó medence rendszer tapasztalatai megmutatták, hogy az árvízvédelmi töltésektől 40—50 m-nyi távolságban épített párhuzamos, kisebb gátak megakadályozták egyrészt a töltés közelében felfakadó vizek elfolyását és nagyobb területen való szétterülését, másrészt jó hatásuk volt a buzgár feltörések ellensúlyozásában. A dunai árvíz elleni védekezés során védekezési eljárásként sok helyen alkalmazták a szorítógátakkal körülhatárolt ellennyomó medencéket, az altalaj fellazulása ellen, a fakadó vizek mennyiségének csökkentésére és szétterülésének megakadályozására. Ezek egy részét — pl. a Mohács alatti töltésszakaszon — állandó jellegű ellennyomó medenceként építették ki. Felvetődött már a védekezés során is az a kérdés, hogy az állandósított ellennyomó medencék és szorítógátak rendszere mindenkor és minden körülmények között alkalmas védekezési eljárás-e? A szorítógátrend-
