Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

546 Perényi Károly meg. A második hétéves gazdaságfejlesztési program (1956—1962) 30 milliárd Rialos beruházási tervével igen jelentős volt és ennek az összegnek 26%-a jutott a mezőgazdaságra és az öntözésre. 1964 — 1968-ra új tervet dolgoztak ki, 140 milliárd Rial

3 állami beruházási előirányzattal (a magánszektor beruházása nélkül). A mezőgazdasági jellegű beruházások aránya állandóan növekszik. A gazdaságfejlesztési tervekkel párhuzamosan regionális terveket is kidolgoznak. Távlati vízgazdálkodási terv is készült, mely egyensúlyba hozza a vízkészletet és a vízigényt. 2. Mezőgazdasági vízgazdálkodás Irán területe 1 621866 km

2, tartományainak és kormányzóságainak lakossága a legfrisebb adatok szerint meghaladja a 23 milliót. A lakosság 70 — 80%-a él a mezőgazdaságban. Területének 10%-a szántó, 15%-a legelő, 12%-a erdő. A 18 millió ha-t kitevő művelhető területnek csak egyharmadán folyik tényleges földművelés. A többi terület kihasználatlan mocsár, félsivatag, vagy sivatag. A mezőgazdasági termények 70%-a a gabona (búza, árpa) jelentős a kertészet, a mazsola (a világexport 4%-a), a datolya (a világexport 7%-a), a mandula, barack, a Kaszpi-tenger környékén kiváló minőségű gyapot, tea, dohány, cukornád, ciprusfélék teremnek. A mezőgazdasági hozam kétharmadát adó állattenyésztés elsősorban külterjes ncmádpásztorkodás keretében folyik. Fontos még a selyemhernyó-tenyésztés, a halászat, kaviár-kitermelés és a gyöngyhalászat. A gabonaimport jelentős. A szűkös és elsősorban öntözhető mezőgazdasági területeken kemény harc folyik a nagyobb terméseredményekért. A száraz és az öntözéses termés között hatalmas különbség tapasztalható. A szárazgazdálkodás szinte megengedhetetlen. így pl. a fontosabb gabonafélék átlagtermése öntözött és öntözetlen viszonyok között, néha az öntözött javára 200 —300%-os különbséget is mutat. A mezőgazdaság fejlesztése tehát elsősorban a vízgazdálkodás, az öntözés fejlesztésének felel meg, tervszerű tápanyagellátással kapcsolva. Az említett területen kívül mezőgazdasági szempontokból rendkívüli fontosságú az ÉNy-i részen elterülő azerbajdzsáni terület, a Kaszpi tenger partvidéke, a gorgani terület és Szisztan, melyek Irán éléstárai. A Hirmand folyót a költő ,,kis Nílus"-nak nevezte. Kuzisztán területe is igen termékeny. A nagy hagyományokkal rendelkező öntözés tervszerű fejlesztése 1942-ben kezdődött az akkori Mezőgazdasági Főigazgatóság Öntözési Osztályának megszervezésével. Munkájának három fő szakasza különböztethető meg: Az első időszakban épült meg a Savur és a Laresztan gát Kuzisztánban, a Kohak és a Zahak gát Szisztánban, a mogani öntözőrendszer, a Kohrang alagút és több más létesítmény. Ebben az időben még nem előzte meg széleskörű vizsgálat az öntözésfejlesztést és az alkalmazandó öntözési módszert. A második szakaszban ezért igen sok megoldandó kérdés jelentkezett az első időszakban megépült és üzembe lépő létesítményekkel kapcsolatosan, melyek tapasztalatai felhasználhatók voltak, a további tervezéseknél. A várt hasznosítás elmaradt. Az erózió és az 50—60 cm mélységben felhalmozódott kemény réteg (hard pan layer) számos nehézséget okozott. 1952 — 1961 között több terv született (Karadzs, Dorudzan, Zarine-rud, Csan-Nime, Szefid-rud stb.). A tervezések általában megfelelő tudományos alátámasztással, modellkísérletekkel mentek végbe. így a Szefid-rud gáthoz kapcsolódó Szangar osztóműhöz több, mint 30 modell-változatot vizsgáltak. A harmadik időszak 1962-től a harmadik Népgazdasági Tervidőszak kezdetéig (1963. Mehr hónap) tartott. Ekkor lehetett tapasztalni a tudományos megalapozottság gazdaságosságát. Bár a tervezési költségek növekedtek, a beruházási költségek csökkentek. Mind a vízerőtermelésre, mind pedig az öntözésre ma már részletes gazdaságossági vizsgálatot követelnek minden nagyobb vízgazdálkodási létesítménynél. A költség-haszon arány mellett figyelembe veszik azt is, hogy néhol öntözés nélkül a mezőgazdasági termesztés lehetetlen, a víz nélkül nincs élet. Vannak elgondolások arra is, hogy a mezőgazdaságilag fejlett területekre (pl. Gorganba és a Szefid-rud deltájába) kellene telepíteni a vízben szegény, mezőgazdaságilag elmaradt területek lakóit. 11 dollár = 75 Rial