Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Újszerű, vízszinttartó berendezések 429 kus mechanizmusának meghibásodása esetén féloldali vezérlés is előfordulhat. A ten­gelyre a terhelések ráhegesztett csomó lemezek közvetítésével adódnak át, melyekhez a zárótáblát és az ellensúlyt tartó rudak oldható csavarkötéssel kapcsolódnak. A ten­gely a két végéhez hegesztett 50 mm átmérőjű csonkkal önbeálló görgős csapágyban fekszik fel. A kimenő tengelycsonk négyzetes szelvényűre munkált végét fogja meg az úszó vezérlőkarja. Az úszók a tengelyek csapágyai előtt 80 x 100 cm méretű beton aknában helyez­kednek el. Szerkezetileg, keretvasalással merevített 2 mm-es lemezből készülnek. Az úszótestek külmérete 600x800x350 mm. Az úszó függőleges irányú mozgását az aknába vezető sínek, és ezeken 2 — 2 görgővezető biztosítja. Ez egyben kiküszöböli az excentrikus terhelésből eredő kedvezőtlen hatásokat is. Az úszó függőleges, a ve­zérlőkar köríves elmozdulásának megfelelően ugyanis a kar az úszó felületén víz­szintes irányban 25 — 30 mm-t csúszik. 5. Összefoglalás, tapasztalatok A Hortobágy Főcsatorna a káros, vagy felesleges felszíni vizek befogadásán kívül öntözővizet is szállít. Egyrészről, mint a tiszalöki öntözőrendszert a Körösök­kel összekötő egyik víziút, a Tiszából a Körösvölgy felé öntözővizet vezetnek rajta. Másrészt közvetlenül biztosítja a mellé telepített öntözőtelepek vízellátását. A csa­torna mellett — főképpen az ágotai híd és az Árkus torkolata között levő vízkivéte­lek üzemének biztonságosabbá tétele érdekében szükségessé vált egy vízszintsza­bályozó mű építése. * A mű megvalósítására kedvező lehetőséget adott az ágotai híd pilléreinek biz­tosítása miatt időszerűvé vált mun­ka. Az 1961-ben megkezdett terve­zés során a két feladatot úgy han­goltuk össze, hogy a pillérbiztosítás­hoz szükséges műtárgyhoz tervez­tünk vízszinttartó berendezést. A pil­lér által kettéosztott meder mindkét ágában újszerű szerkezetet javasol­tunk. Az egyik ágban három fél­automata billenőlapot, a másik ágba — a megadott vízhozam interval­lumban — a felvízszintet 10 cm-es tartományban automatikusan tartó kettős vezérlésű, szegmenstáblát ter­veztünk (7. ábra). A berendezéseket 1963-ban épí­tették meg. Azok üzembehelyezése­kor megállapítottuk, hogy a szeg­menstáblánál a felület egyenetlen­ségei miatt a különböző helyzetek­ben keletkező nyomatékok a terve­zettől némileg eltértek. A táblára szerelt úszók változtatásával lénye­gében sikerült a tervezett erőjáték feltételeit biztosítani. A berendezé­sek a tervezett vízhozam-tartomány­ban 1963-ban és 1964-ben általában jól működtek. 1964-ben kezelési fi­gyelmetlenség miatt az egyik bille­nőlap tönkrement. Ennek következ­tében a billenőlapok duzzasztó hatá­sa változott, de a szegmens tábla egy szűkebb tartományban ekkor is biz­tosította a vízszinttartást. 7. ábra. A szegmenstábla 85,10 m A.f.-i vízszintnél

Next

/
Thumbnails
Contents