Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

1 28 Orlóczi — Szászhelyi — Kienitz — Ballá — Szük — Karcagi kultúrák stb. és a belvíz jelentkezés kölcsönhatásait megállapítsuk. E kölcsönhatásokon részben azt értjük, hogy a keletkező belvizek mennyisége mezőgazdasági tényezők függvénye, részben pedig azt, hogy a belvizek kártételeit, azok keletkezését és esetleges csökkentésük módját pontosan fel kell deríteni ahhoz, hogy hatékonyan védekezni lehessen ellenük. •'». A BELVÍZVÉDEKEZÉS JELEKTŐSÉGE ÉS TAPASZTALATAI A TISZÁNTÚLON BALLÓ IVÁN

1 A belvízveszély nagyságát és népgazdasági jelentőségét a legjobban érdekelt Tiszavölgy területével jellemezhetjük, ami kereken 25 ezer km

2, ez 4 350 000 kh-at, azaz Magyarország területének 25%-át teszi ki. Az ország összes mezőgazdaságilag művelt területéhez viszonyítva ez az arány még magasabb, megközelíti a 34%-ot. A tiszavölgyi vízügyi igazgatóságoknak, a területen működő közigazgatásnak és a termelőknek az 1966. évi belvízvédelemre való tervszerű felkészülése tehát elengedhetetlenül szükséges népgazdasági érdek. A fokozatosan, viszonylag lassan kialakuló belvízkeletkezési folyamathoz, a rendelkezésre álló műszaki, anyagi és személyi feltételeknek megfelelően kell meghatározni a megelőzés, a védekezés és a szükséges utómunkálatok szervezési és végrehajtási tennivalóit. Az előkészítő feltételek mérlegelése során tudnunk kell, hogy a Tiszántúlon minden milliméter csapadék 25 millió m

3 vizet jelent. Minden mm csapadék viszszatartása tehát, akár a talajban tározva, akár a felszínen elhelyezve ugyanennyi károkozó belvíz hatásaitól és elvezetési költségeitől mentesit. A talaj vízkapacitásának növelésére alkalmas talajművelési eszközök és eljárások általában közismertek és a mélyművelés gyűjtőfogalommal határozhatók meg. A párolgási feltételek megjavítására nincs módunk. Fontosságuk jellemzésére mégis megemlítendőnek tartom, hogy a kedvező, derült, szeles napok párolgási értéke területünkön mintegy napi 3 mm-re tehető. Ez napi 75 millió m

3 belvíz elpárolgásának, azaz 870 m

3/s vízmennyiségnek, tehát a Tisza kisvízi szegedi hozama kilencszeresének felel meg. Ezért szoktuk a Napot „nagy szivattyúnak" nevezni. Világosan meg kell mondanunk, hogy a párolgáson kívül jelentős területi szárítóhatást nem érhetünk el. Megelőzésre azonban sokszor van mód, ha a felületen összegyülekező nyílt víztükröt beszivárgás előtt útárkokba, csatornákba vezetjük. Az elnyelt vízhez ugyanis még homokjaink is görcsösen ragaszkodnak, azokat oldalirányú szivárgás útján csak igen meredek partokon, lassan hajlandók leadni. A rendelkezésünkre álló védelmi berendezések a felszínen megjelent vizek néhány hét alatti levezetésére alkalmasak, ha a lehetőségeket jól kihasználjuk. Tekintsük át röviden a belvízkárelhárítás állami felkészültségének főbb elemeit. Ezek a gyűjtő és vízszállító hálózatok, a vízkormányzást lehetővé tevő műtárgyak és átemelő szivattyútelepek, valamint a hordozható készenléti felszerelések. 1 Bcüló Iván mérnök, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tervezési osztályának vezetője (Szeged).