Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 1965. október 15.

Belvízvédelmi értekezlet Szegeden 29 A Tiszántúl 158 belvízöblözetén (Az Alsótiszavidéki-, Középtiszavidéki-, Körösvidéki- és Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságok területén) állami kezelésben 2850,7 km főcsatorna és rajtuk 3985 db nagyobb vízvezető és vízkormányzó műtárgy van. A csatornarendszerekben összegyülekező víz tovább szállítására, a befogadó élő vízfolyásba való átemelésére 154 db beépített szivattyúteleppel rendelkezünk, melyeknek összes teljesítménye 318,02 m

3/s, gépi ereje 29 125 lóerő. Ez a szivattyúteljesítmény a Tisza szegedi kisvízhozamának háromszorosa. Figyelembe véve azt, hogy beívíz-öblözeteink egy része gravitációs, a felkészültség a kedvező napok párolgási hatásának mintegy 60%-ával ér fel. Ez azt jelenti, hogy naponta 45 millió m

3 vizet vagyunk képesek eltávolítani, ami a területre átlagosan vetítve 1,8 mm-nek felel meg, feltéve, hogy vízszállító hálózatainkat teljesen kihasználjuk. Az állami hálózatot igen tekintélyes társulati, tanácsi és termelői tulajdonban levő csatorna egészíti ki. A felsorolt szervek ugyanis további 11 615,9 kni belvízelvezető csatornával és ezeken 9559 db műtárggyal rendelkeznek. Összevetve tehát az egész hálózatot, a rendelkezésre álló csatornák hossza 14 466,6 km, azaz minden km

2-re átlagosan 578 m kiépített, jobb-rosszabb állapotban levő csatorna esik. Ez azt jelenti, hogy a csatornák egyenletes elosztása esetén a terület bármely pontja legfeljebb 865 m-re van a vízlevezető hálózattól. A valóságban természetesen a hálózat kiosztása egyáltalán nem egyenletes, ezért nemcsak többszáz métert, de sok esetben néhány km-t kell megtennie a belvíznek, míg az a kiépített csatornába juthat. Csatornahálózataink Léhát nem elég sűrűek, és ezért a vízvezetés számos olyan teendője vár elvégzésre, melyet a mezőgazdasági üzemek helyett senki meg nem oldhat, ill. melyeknek elmaradása a gazdaságokat katasztrofálisan sújthatja. A beépített művek rendszerét 505 db hordozható belvízvédelmi szivattyú gépcsoport egészíti ki. Ezek a készenléti szivattyúk 119,5 m

3/s víz átemelésére képesek 10 172 lóerő teljesítménnyel. Rendeltetésük általában másodlagos átemelés olyan helyeken, ahol a domborzati viszonyok, a csatornák kiépítetlensége vagy állapota a víz természetes továbbítását nem teszi lehetővé. Belvízlevezető hálózatunk vízelvezető teljesítőképessége a fenti adatokból — 15 nap alatt 675 millió m

3, 25 nap alatt 945 millió m

3, 30 nap alatt pedig 1350 millió m

3. Ugyanez a teljesítmény vízoszlopban kifejezve rendre 27 — 38 és 54 mm. Az ismertetett berendezések útján az utóbbi években a következő vízmennyiségeket távolították el : 1962. évben 1270, 1963. évben 1989, 1961. évben 1706 és 196-5. évben eddig 1035,5 millió m

3-t, ami teljes kihasználás esetén sorban 28,2—44,5—38,0—, illetőleg 23,4 napi üzemmel lenne egyenértékű. A hálózatok tényleges üzeme ennél jóval hosszabb ideig tartott, mert általában nem volt biztosítva a berendezések egyenletes és folyamatos terhelésének feltétele. Összesítve a belvízkárelhárító rendszer teljesítményeit; az 1962—65. években 6020 millió m

3 vizet vezettek el a területekről. Feltételezve egyenletes 30 cm-es károkozó vízborítást,* óvatos becsléssel is legalább 2 millió ha, azaz 3,5 millió kh. egyszeri elöntéstől mentette meg a hálózat a népgazdaságot. A belvízrendszerek hatékonyságát — kh-nként csak 1000 Ft mentett értéket számolva — tehát mintegy 3,5 milliárd Ft-ra lehetne becsülni az elmúlt évek alatt. A belvízelvezető rendszerek fejlesztésére a területen működő igazgatóságok az utóbbi 4 évben 87,2 millió Ft-ot fordítottak, beruházási hitelekből. A művek felújítására további 57,6 millió, fenntartásra 117,3 millió Ft jutott. Az összes ráfordítás tehát 4 év alatt 263,1 millió Ft volt. Az iszaptól megtakarított állami gondozásban levő csatornák hossza 1970,6 km, azaz a főhálózat 69%-a. A rendelkezésre