Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Szesztay К.: A hűtővízkérdés az NDK-ban 303szerint a két tényező között a Lewis-számmal kifejezett egyszerű kapcsolat áll fenn (Cl = 0,24 kcal/kg C° a levegő fajhője). A természetes vízfolyások és állóvizek viszonyai között a Lewis-szám korántsem állandó, hanem a szélsebességből, a páratartalomból és más tényezőktől függően 0,0 és 1,2 között ingadozik. Az (1) alapegyenletnek és az egyes tényezők esetenkénti figyelembevételét lehetővé tevő további egyenleteknek együttes megoldásához dr. Becker igen mélyreható fizikai és matematikai elemzések alapján, Spanyemachcr ( 1956) és Mikysa (1958) eredményeinek továbbfejlesztésével jutott el. Vizsgálati eredményeit egy aikalmasan kiválasztott sekély tóra (a mecklenburgi Goldberger-tóra) több kritikus időjárási helyzetre vonatkozóan összehasonlította a ténylegesen észlelt hőháztartási adatokkal. Az eredmények azt mutatták, hogy a levezetett összefüggések a kívánt célokra a Közép-Európára jellemző természeti adottságok értékhatárain belül a gyakorlati igényeket mindenben kielégítő pontossággal felhasználhatóak. Tervezési irányelvek és segédletek A hűtővízfelhasználás két részből áll: a vízfolyásból, vagy állóvízből kivett tu hőmérsékletű W (m

3/s) vízhozam az erőművön (ipartelepen) áthaladva és felmelegedve t

v hőmérséklettel érkezik meg a visszavezetés helyére; 2. A visszavezetett t„ hőmérsékletű W vízhozamot le kell hűteni a természetes viszonyoknak (gyakorlatilag a mindenkori időjárási adottságoknak) megfelelő vagy valamely annál magasabb tt

+d hőmérsékletig. Egyszerű átvezetéses rendszer esetében — ha a visszavezetés helye a vízfolyás irányában elegendően távol van a vízkivétel helyétől — a két fázis független egymástól és a kivett vi- hőmérsékletét a mindenkori időjárási tényezők szabják meg (tu = ti). Körforgásos (recirkulációs) rendszer esetében a hűtőtóban, vagy hűtőtoronyban lehűlt vizet ismételten felhasználják. (Ebben az esetben a lehűtés teljességétől, illetve mértékétől függően ti

: = t; vagy t

k = ti+d-) Az átvezetéses hűtőrendszer méretezése Az első fázissal kapcsolatos legfőbb tervezési kérdés, az adott hőerőmű (ipartelep) számára szükséges W másodpercenkénti vízhozam megállapítása az erőmű (ipartelep) technológiai folyamatait tervező mérnök feladata. Az NDK-ban kialakult gyakorlat szerint a hőerőművek hűtésére — a technológiai megoldásoktól és a t

v—tk különbsétől függően — k\V-onként 150—250 liter vizet használnak lel

4, ami az erőmű kiépítési teljesítményére vonatkoztatva 100 MW-onként 4—7 m

3/s vízszükségletet jelent. Azt, hogy az így adódó W hűtővízszükségletet a közeli vízfolyások természetes vízhozamaiból ki lehet-e elégíteni, elsősorban a W КQ,

(n

) (3) viszony alakulása dönti el, amelyben КQ^ az átlagosan évenként előforduló és n napon át tartó kisvízi időszak közepes vízhozama

6 A második fázissal — a visszavezetett hőmérsékletű víz lehűlési folyamatával — kapcsolatosan mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a felmelegedett víz a beveze' Magyarországon trissvizhütésre vonatkozóan a tervezési irányérték 200 — 250 liter/kWó. 5 A tanulmányban közölt példákban ,,i" értéke 10 év és 3(1 év, „n" értéke 30 nap és 10 nap között változik. Megválasztásuk az üzem termelésének, illetve a termelés időszakos korlátozásának gazdasági mérlegelése alapján történik. A KQ

((

n) érték megállapításának hidrológiai részletei tekintetében a Szerző „Kreps H. : Über die statistische Erfassung der Niedrigwassermengen ; Mitteilungsblatt des Hydrographischen Dienstes in Österreich, No. 24., Wien, 1959" c. munkájára utal.