Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

'304 Ismertetések rövid idő alatt elpusztulnak. A melegvíz-kedvelő pontyok 23 C°-os vízben érzik legjobban magukat, de 37 G°-nál melegebb vizet már ezek sem bírnak ki. A Magdeburg, Merseburg, Erfurt és Anhalt körzetére vonatkozó 1927—46 évi adatok szerint a halpusztulások kétharmad részét oxigénhiány okozta és ezek legnagyobb része a víz rendkívüli felmelegedésével volt kapcsolatos. A hőmérséklet-növekedés hatására számottevően meggyorsulnak a vízi élőlények életfolyamatai. A víz hőmérsékletének 10 C°-nyi emelkedésével a biológiai reakciók sebessége általában megkétszereződik, vagy megháromszorozódik. Ennek következtében a hűtővíz bevezetések a nyári időszakban — megfelelő tápanyagok jelenléte esetén — az algák és más apró élőlények gyors elszaporodását, tömeges pusztulásuk és a biológiai körfolyamat felgyorsulása pedig a vizek másodlagos elszennyeződését eredményezheti. Különösen gyakoriak és nagymértékűek a hűtővíz bevezetések okozta károsodások az NDK iparilag legfejlettebb vidékein, ahol a vízfolyásokat — és kisebb mértékben az állóvizeket is —• az ipari szennyvizek terhelik. A szennyező anyagok lebontása, különösképpen a szerves szennyezéseké, igen sok oxigént emészt fel, ami a hőmérsékletnövekedés okozta oxigéntartalom csökkenéssel súlyosbítva, végsőfokon teljes oxigénhiányhoz és a vízben levő valamennyi élőlény pusztulásához (a víz „biológiai összeomlásához") vezethet.

3 A hűtővíz bevezetés okozta közvetett vízszennyezés érdekes esetét figyelték meg néhány évvel ezelőtt a Saale folyó Bad Dürrenberg és Halle közötti szakaszán, ahol a víz néhány C°-nyi tartós felmelegedése a felső iszaprétegben lejátszódó rothadási folyamatok gázképződésének felgyorsulására vezetett. A feltörő gáz-buborékok egyre növekvő mértékben fellazították az iszapot, ami végül is a felkevert iszapból származó másodlagos szennyeződésre és a teljes oxigén-hiányra vezetett. A termodinamikai vizsgálat A felmelegedett hűtővíz bevezetése — fizikai szempontból — a vízfolyás, illetve az állóvíz természetes hőháztartási és sugárzási mérlegének megváltoztatását jelenti Minél nagyobb a különbség a hűtővíz és a befogadó vízfolyás vízének természetes hőmérséklete között, annál hosszabb időre, illetve folyószakaszra van szükség, hogy a természeti (időjárási) adottságoknak megfelelő vízhőmérséklet visszaálljon. Körforgásos vízhűtés esetében a felmelegedett víznek az előírt kezdeti hőmérsékletig történő lehűtéséhez szükséges tó-felület, vagy toronyfelület megállapítása a termodinamikai vizsgálat feladata. Az utóbbi esetben többnyire a melegvíz-bevezetés okozta párolgási többlet ismerete is szükséges. A vízfolyásba, hűtőtóba, vagy hűtőtoronyba bevezetett víznek a lehűlése a légtér és a vízfelszín közötti hő- és páracsjrével kapcsolatos hőháztartási folyamat, amelyet összefoglalóan a WC

V dí = (S + В + L + sP) dF (1) egyenlet jellemez, ahol W a lehűtendő víz mennyisége, (kg/óra), C

v 1 kcal/kg C° — a víz fajhője, d

t a bekövetkezett hőmérsékletcsökkenés, (C°), S a sugárzási mérleg egyenlege (kcal/m

2 óra), В az alsóbb vízrétegeknek átadott hőmennyiség (kcal/m

2 óra), L a légtérnek turbulens keveredés útján átadott hőmennyiség (kcal/m

2 óra), sP a légtérnek párolgás útján átadott hőmennyiség (kcal/m

2 óra)* P elpárolgás (kg/m

2 óra), S a víz párolgási hője (kereken 60 kcal/kg), dFa W vízmennyiség lehűtéséhez rendelkezésre álló felület (m

2). Hűtőtornyokkal kapcsolatos számításokban a sugárzási összetevők (S) és a víztérhőtározása (B) figyelmen kívül hagyható és az egyenlet viszonylag könnyen integrálható és megoldható (Merkel, 1925). Lényegesen nehezebb a határfeltételeknek és a tényezők egymásközti kapcsolatának a figyelembevétele hűtőtavak és természetes vízfolyások esetében. Az egyik legnehezebben megoldható kérdés a légtérrel való hő- és páracsere (az L és a P értékének) számításában szereplő „a" és ,,b" kicserélődési tényezők számértékének megállapítása. Elméleti levezetések eredményei 3 Birgl: Kin Beitrag zur Beurteilung hochbelasteter Gewässer, Wussenvirtschaft-Wassertechnik 1938. évi 2. szám.