Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK AZ EGYIPTOMI ÖNTÖZÉSEK ÉS AZ ASSZUÁNT NAGY GÁT Ismerteti: PERÉNYI KÁROLY

1 IRODALOM: 1. Siniscalclii, C. : I grandi opere irrigue dell'-E gitto. L'acqiia, 1963. 1. és 3. sz. 2. Kuzmin, K. K.: Viiszotnaja Asszuánszkaja Plotina. Gidrotehnicseszkoje Sztroitelsztvo. 1964. 9. sz. 3. The Aswan High Dam. Water Power, 1965. augusztus. A Nilus vize ősidők óta táplálja völgye lakóit, az élet forrása. Segítsége kettős. Nemcsak vizet ad, hanem meg is termékenyíti a termőföldet. Egyiptom jelenleg 27 milliós lakosságából 99% él a Nilus menti 35.000 km

2-es sávon, ahol a laksűrűség eléri a 780 lakos/km

2-t. A lakosságot csak belterjes, öntözött mezőgazdaság képes ellátni. A vízhasznosítási munkák Egyiptomban rendkívül fontosak. A lakosság növekedése jelentős. 1975-re 33 millió lakosra, 2000-re 45 millióra számítanak. Ha lakosság és a művelt terület jelenlegi arányát fenn kívánják tartani, 1969-re 29 millió ha művelt területre van szükség. Egy 1920 évi becslés szerint a gravitációsan elárasztható, öntözhető teriilet felső határa 28 millió ha. Azonban a nagy gát termelte energia lehetővé teszi az olcsó vízemelést és így a sivataggal határos területekre is el lehet juttatni az öntöző vizet. A művelhető terület ezen az úton 40 millió ha-ra növekszik,, mely már elegendő a megnövekvő lakosság fenntartására. Egészen a fáraók koráig nyúlnak vissza a törekvések, hogy ezt a művelhető területsávot bővítsék. Már I. Menes fáraó elkezdte a Nílus balparti töltésének építését. Ezzel a fővárost, valamint a termőföldeket kívánta védeni az árvíz pusztításaitól. Valószínűleg ebből eredt az árasztásos öntözési eljárásuk, melyet tófelületeknek is neveznek. Kereszttöltéseket is építettek, melyek összekötik a töltést a libiai dombokkal. Az így keletkezett medencéket nagyvízkor feltöltik, majd kb. 40 nap után a vizet visszavezetik a közben apadó Nílusba. Ez az idő elegendő arra, hogy a hatalmas mennyiségű termékenyítő iszap lerakódhassék, a talaj megtermékenyüljék és elkezdődhet a vetés. Egyes területeken a talaj minősége és rétegezettsége biztosítja azt, hogy a beszivárgó víz az egész vegetációs idényben elegendő a növények részére. Ez a kedvező körülmény emelte fővárossá Menfiszt, Abidoszt és Tébát az idők folyamán. A tizenkettedik dinasztia királyai megépítették a jobbparti töltést és ezzel Közép és Alsó Egyiptom területét védték meg az árvizek pusztításaitól. Ezzel az egész Fayoum megye tóvá alakult. A keletkezett Moeris-tó nagyvízkor feltöltődött és aszálykor értékes vízzel pótolta a vízhiányt. A tó felülete 16Ö000 ha, a közepes vízmélység 3 m volt. A párolgást is figyelembevéve kb. 3 milliárd m

3 hasznos vizet volt képes tározni. Idővel a Nílus — új gátjai között — lassan mélyítette medrét és így a Moeris tó már alkalmatlanná vált a folyó vízhozamának szabályozására, termőterületté 1 Perényi Károly mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. osztályvezetője.