Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Horváth Sándor: A magyar víziúthálózat fejlesztésének irányai

262 Megemlékezés Több mint 40 közleménnyel gazdagította szakirodalmunkat. Munkáit az ötletgazdagság, a lendület, a gazdag gyakorlati tapasztalat és a gazdasági vonatkozások iránti kiváló érzék jellemezte. (Érdekes bizonyítéka ennek „Az alföldi hajózás fejlesztésének néhány kérdése" c. tanulmánya a Közlekedéstudományi Szemle 1961. évfolyamában.). Mint tudós is megmaradt mérnöknek, és ezért számos nehéz gyakorlati vonatkozású feladat megoldására kapott személy szerinti megbízást. Beteg szíve és magas vérnyomása ellenére mindig lelkesen és sok fiatalt megszégyenítő lendülettel dolgozott élete utolsó napjaiig. A korhatár elérése után 1965 elején nyugállományba vonult ugyan, de nem hagyta abba a munkát: több posthumus műve maradt ránk. („Az 1965. évi dunai árvíz hidrológiai okai és lefolyása" e. cikke a Vízügyi Közleményekben. A „Sió-csatorna múltja és kialakulása" a Technikatörténeti Szemle részére készült tanulmány, és „A magyar vízszabályozások története" c. monográfia „Dunavölgy" fejezete. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben készült utolsó munkája, a magyarországi folyókon végzett szabályozási munkák értékelése, ugyancsak megérdemli, hogy sajtó alá rendezzék.) Szerény, csendes ember volt, kartársai körében általános megbecsülésnek örvendett. Szerető barátot, nagytehetségű mérnököt, kiváló tudóst veszítettünk el benne. írásaiban azonban közöttünk maradt szelleme. Nemzedékeket fog a vizek titkainak csodálatára és a magyar folyók szeretetére tanítani.