Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Oroszlány István: A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának vizsgálata (Vizsgálatok Békés megye szántóterületein)

A mezőgazdasági vízgazdálkodás 209

p Л fenti okból folyóan tehát az elhárított terméselmaradás számításánál a modell e, adatait redukálni kell. A modell csapadékadatait ugyanis mint átlagos értéket eddig minden előforduló esetből számítottuk. Ezek közül azonban azokat az értékeket, melyek a mű tervezésénél alkalmazott valószínűség határértéken túl vannak, itt csak a határ értékével szabad számításba venni, mert a határt meghaladó csapadék esetében a határon túli csapadéktöbblet vagy hiány által okozott károkat a mű már nem képes elhárítani. Ez már nem írható a létesítmény javára. Ezért a létesítmény vízgazdálkodási tényezőjének számításakor a számláló csak olyan e

i

r értékkel képezhető, melyeket a csapadékadatok ilyen javított értékével, mint bevételi tétellel kaptunk. Ennek megfelelően: y _ I(-e,

r

bjj) t-li — ' о — ' V j max ahol: Xjj — valamely beavatkozás, vagy létesítmény vízgazdálkodási tényezője a ,,/'' időszakban, a „/" időszakok agrotechnikai színvonalán elérhető felső határértékekhez viszonyítva, e

i

r = a vízgazdálkodást jellemző modellen időszakonként (hó) mért redukált vízhiány-víztöbblet [mm], melyekből származó terméselmaradást a beavatkozás, vagy létesítmény elhárította. Békés megyében a fenti úton az alábbi eredményekre jutottunk. Az öntözőberendezések vízgazdálkodási tényezője a modellből fenti módon közvetlenül számítható. Természetesen, ha az öntözött terület agrotechnikája a szárazéhoz képest változik (mint ahogyan az helyes lenne), azt a b

t értékekben figyelembe kell venni. A meglevő árvízvédelmi, ill. belvízvédelmi berendezések értékelésére alkalmas vízgazdálkodási tényezőt azonban csak a már jelentkezett hatások alapján célszerű számítani, mert az e

i

r megállapítására nem áll elegendő adat rendelkezésre. Vizsgáljuk először az árvízvédelmi berendezések hatását a megye vízgazdálkodására. Azokat a lényegében (I: II. tábl.) 1850—1890 között építették. Egyéb részletadat hiányában abból indulhatunk ki, hogy az árvízvédelem kiépítésével mekkora területeket lehetett az azelőtt nádasból, illetőleg rét-legelőből szántóföldi művelésbe vonni. Márkus szerint [9] Békés megye területén a művelési ágak változását a VIII. táblázat adatai jellemzik. Az adatokból kitűnik, hogy 1851—1890 között a megye összterületének kezdetben 38,6%-át kitevő nádasból a korszak végére 0,3% maradt, a további 10,4% szántóföldi gyarapodást egyszerűség kedvéért teljes egészében a rét-legelő terhére írhatjuk. így az 1890-ben szántóként nyilvántartott terület átlagos termése (mint a IX. táblázatban láthatjuk) csupán a művjelési ág változtatásából kifolyóan, GE-ben (gabonaegységben) 9,1 q/ha-val emelkedett. Ma ezt a többletet az 1880—89 évek számított maximális terméshez viszonyítjuk, az árvízvédelmi berendezések relatív vízgazdálkodási tényezője 0,35. Ennyivel emelték ezek a munkák a terület vízgazdálkodási tényezőjét. A belvízvédelmi munkák zömét 1890—1934 közölt végezték. Annak hatását, amit az 1940—42 belvizes időszak alatt építettek, nem tudjuk tisztán felmérni, s ezért ezt a vizsgálódásunkból most ki is kapcsoljuk.